Gyerek tombol, ahogy akar, és még én vagyok elzavarva?! Ez milyen viselkedés?

Ma délután történt, én még most is sokkolok az egészen.

A nagyszüleimnél voltam, ott él apukám testvére is a férjével, lányukkal. Így az, hogy "minek mentél oda" nem releváns, mert elsősorban mamával szerettem volna beszélgetni. Le is ültünk a nappaliban, hozott sütit, kávéztunk, nem volt semmi baj. Aztán megjelent az unokatestvérem (10 éves), az első 10-15 percben még jól elvolt, vele is beszéltem. Utána kérte, hogy menjünk el kocsikázni, mondtam, hogy most nem megyünk, beszélgetünk. Erre bekattant, először közölte, hogy akkor belém vágja a nagykést és a k.va anyámat, utána a földön fetrengve ordított. Akkor mama elküldte a szobájába és hogy majd ha hajlandó bocsánatot kérni, visszajöhet. Eltelt pár perc, trappolva kiabálva visszajött, hogy "jóreggelt jóreggelt" és mellé csapkodott, ütögetett mindkettőnket, leborította a sütiket, mindent. Ismét ez ment 10 percig, utána úgy tűnt, lenyugodott, odaült mellém. Aztán befeküdt az ölembe, még az sem volt baj. De aztán elkezdte a melleimet fogdosni (ruhán keresztül), hogy anyatejet akar, adjak anyatejet. Ezt így. 21 éves vagyok, tisztában vagyok az emberi anatómiával, de azért na... Ilyet szerintem normális gyerek nem csinál. Az elején úgy tettem, mint aki ezt nem hallja, próbáltam arrébb tolni, de erre próbálta erősen megfogni, nagyon kínos volt. És igen, ősszel töltötte be a 10-et. Mama ezután kiküldte, hogyha nem bír normális lenni, nem kell lejönni egyáltalán. Sírva felvonult, mire lejött az anyja, hogy mi miért terrorizáljuk a gyerekét, és ha játszani akar, hát had játsszon, mit szólunk rá. Mondta mama, hogy ez nem játszás volt, hanem provokálás és ordítás, miközben mi beszélgetni próbáltunk normálisan. Erre a nagynéném közölte, hogyha beszélgetni szeretnénk, üljünk be egy kávézóba, ne a gyereket korlátozzuk, meg hol legyen önmaga, ha nem otthon. Ugyanez volt karácsonykor, hogy a gyerek már éppen nem az asztalon ugrált... Közben az anyjának 5 perc alatt elfogy a türelme, és míg az egyik percben nem figyel a gyerekre, és az bármit csinálhat, a következőben már a hajánál fogva viszi be a szobába annyiért, ha leejt véletlenül valamit.

Nincs gyerekem, fiatal is vagyok, de még én is felfogom, hogy ez így nem jó. Komolyan, mióta hazajöttem, ezen gondolkozok... Felhívnám legszívesebben, hogy amíg ők ott ingyen laknak, és azt eszik, amit mamáék termesztenek, főznek, csinálnak, addig ne ő mondja már meg, hogy mi hol és mikor beszélhetünk. Vagy nem tudom, csak szeretném ráébreszteni, hogy ez így nem jó, nem hagyhat a lányának mindent, mindenhol, ha éppen úgy tartja a kedve.