Hogy lehet 6 gyereket nevelni?

Mi 6an vagyunk testvérek, mindenki jart külön órára, sőt anyu meg egyetemen is tanult, de valahogy megoldotta, sose volt hiányunk semmiből.

Amíg egy gyerekem volt, fogtam a fejem hogy nem bírom a hajtást mellette... most hogy 3 van , nem ertem mit nem bírtam egy gyerekkel 😃 szóval mindig annyit bír az anya, amennyit kell:)

2es vagyok.

Sose voltunk gazdagok, sőt... anyu sokat vásárolt használt ruhákat, meg csak 3 szobás házban laktunk, nem kell feltétlenül mindenkinek külön szoba

Ismerősök alapján válaszolok: ha van egy kis korkülönbség, nem kell mindegyikkel egyszerre mindent csinálni. Pl. a nagyobbak el tudnak menni a suliba / különórára stb. Vagy a kisebbek még otthon vannak. Tanulni sem kell mindig mindenkivel, max. alkalmanként segíteni.

Anyuka az általam ismert családokban addig volt otthon, amíg a legkisebb is kijárta a 4. osztályt, aztán félállásba ment vissza dolgozni. Ilyen családokban sok kedvezmény van már, mert nem volt egyiknek sem kiemelkedő jövedelme, mégsem szűkölködtek.

Ezekben a családokban általában nem egyesével foglalkoznak a gyerekekkel, de sokat van együtt az egész család, így szerintem több szülői gondoskodást kaptak, mint sok olyan családban, ahol 1-2 gyerek van.

Ja, persze sehol nem volt minden gyereknek külön szobája, ált. kettesével osztoztak egy szobán.

Miért nem írtál rá, hogy hogy van náluk? 😀

Amúgy nem kell mindent elhinni, amit itt írnak, szoktak ám egyesek nagyokat mondani azzal kapcsolatban, hogy hány gyerekük van. Pl 2 helyett 4...

Félre ne érts, biztos vannak 6 gyerekes családok meg akár több is, de nem gyakorin lógnak, az hótziher.

Itt van helyi busz, a legtöbb 8 éves nudli kis másodikos egyedül jár vele.

kb 5 éves kortól vannak a különórák, legtöbb oviban helyben(nálunk 4 féle van csak az oviban). Ha fejlesztés is kéne nem tudom hogy oldják meg.. Középsuliba én 12 évesen egyedül mentem másik városba átszállással, de szerintem nagyon korai volt, annak ellenére, hogy odaértem mindig..

Szerintem 3 gyerekre sem jut elég idő kis korkülönbségnél, ha tolsz egyet a babakocsiban, egy a testvérfellépőn van, a 3-4 évesnek a kezét sem tudod megfogni..

Szerintem ezeknek az anyukáknak alacsonyabbak az igényeik önmaguk “anyasága” felé, nem bánják, ha egy gyerekükkel csak napi fél órát töltenek kettesben.. Szerintem ez már súlyos elhanyagolás, nekik meg “hát szokja csak, elég az neki, minek mikor akkor is vele vagyok ha ott a többi”..

Kérdező te nagyon el vagy tájolva. Én egyke gyerek vagyok, de pl külön órákra és különfoglalkozásokra nem volt igényem általános iskola felső tagozatáig. Sőt, nem is volt semmilyen külön óra addig. Utána meg már voltam annyira talpra esett, hogy nem kellett hurcolni a fenekem, sőt igényem is volt arra, hogy egyedül járjak, és ne hurcoljanak, mint egy óvodást.

Szülőire legtöbbször így se jutottak el a szüleim, hogy egyke gyerek voltam, de ebből se volt gond, másnap megkaptuk a fontos dolgokat egy papíron tömören(osztály pénz x összeg, ebéd x összeg, eddig és eddig befizetni, osztálykirándulás ekkor és ekkor ennyibe és ennyibe kerül, stb)

És a saját szobámat is simán feladtam volna 5 tesóért, akivel lehetett volna együtt játszani, együtt hülyülni, stb.

Mi ugyan csak öten vagyunk testvérek, de szerintem anyuéknak elég jól sikerült.

Mind az öten jártunk mindenféle különórára, mindenki járt, jár sportolni és zenét is tanultunk.

Én vagyok a legfiatalabb, a legkisebb bátyámmal együtt évekig lovagoltunk, Apa vitt bennünket szombatonként. Minden évben voltunk lovastáborban. Aztán valahogy meguntuk. Jártam néptáncra is, zongoráztam is évekig, majd RSG-re, illetve hip-hopp-ra jártam. Most focizom, de már egyedül közlekedem.

Mindig megoldották a szüleink valahogy. Amikor iskolába kerültem, a tesóimmal együtt mentem a busszal, hazafelé szintén valamelyikükkel jöttem, néha eljött értem Anyu.

Mint gyerek, ezekbe soha nem gondoltam bele, hogy hogyan oldják ezt meg a szüleim.

Mind a ketten dolgoznak persze, Apa elég sokat. Egy nagy házban élünk, van külön szobánk, igaz, az enyém pl. elég kicsi, de nem baj.

Minden évben izgalmas helyeken nyaralunk, már elterveztük az idei utat is. A tesóim közül egy már dolgozik, van, aki most érettségizik, ketten egyetemisták.

Ha kell, mindig segítettek a szüleink a tanulásban, de igazából nem nagyon kellett, jó tanulók vagyunk, eddig mind a 3 bátyámat felvették arra a szakra, ahova menni akart.

Anya egyáltalán nem néz ki úgy, mint egy ötgyerekes asszony, csinos nó most is, bár már nem fiatal. Én szeretem, hogy ennyi testvérem van, csak az a kár, hogy nincs húgom.

16/L