Mennyire normális hogy fiatal szingli anyuka létemre nem akarok kapcsolatot hanem önállóan akarok a kislanyommal boldogan élni?

1 éve lassan hogy szingli vagyok, nem randiztam azóta sem és bár beszélgettem férfiakkal meg rengeteg férfi ismerkedne mindenféle szándékkal (2 komoly érdeklődőt is elküldtem) nem akarok ismerkedni, nem vágyok férfira mióta egyedülálló anya lettem. Azt érzem van egy gyerekem és diszkomfort érzés kap el ha arra gondolok most jopofizzon neki egy csávó aki nem az apja, egyszerűen ez van.Önallo életre vágyok, vannak terveim munka terén és inkább arra koncentrálok egészségben jólétben neveljem a gyerekem, aztán majd jön a férfi akkor mikor már önálló egzisztenciám van és már mindent megteremtettem magunknak.Nem pedig az hogy várom a megmentőt a pótapucit stb. Nem kezdődhet úgy el egy kapcsolat számomra hogy tőle fuggjek fuggjunk, egy kapcsolat csak akkor fér be nekem mikor mar önállóan is sikeres vagyok az életben és el tudom megfelelően tartani a gyerekem akkor is ha csak ketten maradnánk újra. Egyébként kislányom apja is többször azóta újra kezdte volna de ultimátumot kapott. Sokan csodálkoznak hogy dekoratív csinos nő hogy birja ki pasi szex nélkül de én jól el vagyok így férfi érintkezés nélkül is. :)