Hogyan tartsam magamtól távol a többi anyukát a játszótéren?

Nem értem az ilyet. Ha nem akarsz akkor nem ismerkedsz.

Mi csak köszönni szoktunk és ennyi, a saját gyermekeinkkel foglalkozunk.

Nekem ez apaként automatikusan működött.

Persze nyilván azért is, mert engem nem tartottak partnernek a locsi-fecsi dumájukhoz - amiben igazuk is volt. :-)

De azért is, mert én a kisfiammal foglalkoztam ilyenkor. Soha nem ültem a padon. Löktem a hintáját, mellette voltam, amikor a rugós mérleghintán hintázott, amikor felmászott a fa-építményre. Közben beszélgettünk, ill. ha valami történetet játszott el, akkor azt mesélte nekem. Homokozó szélén is ott voltam, ő meg buzgón magyarázta, hogy éppen mit épít homokból. Kellemes társaságai voltunk (vagyunk) egymásnak, így föl se merült, hogy mással beszélgessek.

Én ülök a padon, mióta nagyobb a gyerekem, nem ülnek mellém.

Ne vedd fel a szemkontaktust, és távolságtartóan köszönj! Pl sziasztok helyett jóreggelt!