Mi volt az eddigi legdurvább szituációd/konfliktusod a játszótéren?

#1 miért nem te mentél át? Együtt játszottatok, Akkor nem mindegy ki megy érte?

A játszótéren van egy kislány, aki mindenkit karmol. Fél mp alatt elkapta a fiam nyakát és véresre karmolta. Annyija csak annyit mondott, hogy, túlságosan nyomulós és szereti szeretgetni a gyerekeket. 2 évesek.

# 2 A gyerekeink játszottak együtt. És szerintem ez az illendő. Pl. ha elkérünk egy kismotort, ha a totyogóm el is felejti, én visszaviszem és nem hagyjuk valamelyik bokorban vagy rászólok, ha más kisautóját akarja ledobni a kisház tetejéről. Egyébként meg több és kisebb gyerekekkel voltam, úgyhogy láthatta, hogy logisztikailag is nehezebb feladat volt: kiterelni őket az utcára, megkerülni az egész játszóteret, és gyerekestül és járművestül bekérezkedni a portáshoz, átmenni az iskolaépületen és az udvar legvégében megkeresni - hát nem egy villámesemény volt hisztik nélkül... bár végül persze muszáj volt a kedvenc labdáért, és utána mehettünk is haza.

De egyébként nem ezt akartam kihegyezni, hanem a letagadós részt :)

Harom kb6-7 eves elkezdte kergetni es a jatekok mogul megijeszteni az en 2,5eves fiam, egybol rajuk szoltam!

Anyukak passz h merre voltak...

Egy masik nap szappanbuborekot fujtam a kisfiamnak. Odajott az elozo szitubol a fo buzdito kissrac. Engem ez nem is zavart, gyerek. De amikor az idiotaja ugy ugrott kipukkasztani a buborekot, h rataposott a cuccaimra, taskamara, bevasarlasra, elegge sikerult raszolnom, h esszel legyen mar. Anyuka is hallotta, egy szot sem szolt...

Na ez eleg ciki volt, de kiszaladt a szamom, azota ha latom oket, vagy nem maradok a jatszon, vagy elmegyek inkabb mashova a kisfiammal...

A másfél éves kislányom életében először felmerészkedett egyedül a nagycsúszdára. Elképesztően ügyes volt, felmászott, végigment a kis várfolyosón, leült csúszni és akkor, valahonnan a semmiből felbukkant 3 fiú, szerintem sulisok mindhárman, 6 éves tuti volt a legkisebb is és botokkal a kezükben elindultak felé. A kislányom ott ült, megijedt, nem mert lecsúszni se, majdnem lelökték, én meg fel se értem rendesen, max a kezét tudtam megfogni, de lerántani nem akartam, mert egy életre benne maradt volna, hogy a csúszda ijesztő dolog. Beszéltem hozzá, kértem, jöjjön vissza, fogtam a kezét, sétáltunk volna együtt. Ahogy felállt, a fiúk kicselezték, minden irányból, úgy csúsztak le. Elindult a lányom visszafelé, erre jöttek szembe a fiúk. Odatapadt a folyosó szélére és sírt, meg se mert mozdulni. Anyuka eszét vesztve üvöltött a fiúknak, hogy játszanak csak, kit érdekel a kislány... hála Istennek, a nagyfiúnak volt annyi esze, hogy mikor szépen megkértem, hogy várják meg, amíg leszedem a kicsit, megvárta és szólt a másik 2-nek is. Ahogy leszedtem a lányomat, ők is odébbmentek. Mintha csak direkt rá utaztak volna. 4 hónap eltelt, a lányom azóta sem mert felmászni oda.

Engem nem maga a szitu akasztott ki, pici a lányom, persze, hogy megijedt és szerencsére ép bőrrel megúsztuk. De anyuka?! Uszítja őket egy másfél éves kislány ellen? Botokkal? Milyen férfivé válnak majd ezek a gyerekek? 😕