Volt aki szülés előtt pár nappal legszívesebben vissza csinálta volna az egészet?

Nem tudom ezt jól megfogalmazni, biztos kapok majd hideget-meleget. Nem vagyok jó formában mostanában. Úgy érzem, lehet mégsem volt jó ötlet, hogy nem fogom bírni, hogy nem kellett volna erre vállalkozni.

Nem a szüléstől félek, tudom mi vár rám, harmadik gyerekünk lesz, bevallom, nem terveztük, de nem volt szívünk elvetetni.

Igazából vannak derűs napok, kötődöm hozzá, hisz itt van bennem és az imádott gyerekeim testvére, nem arról van szó, hogy egyáltalán nem akarom, csak... nem tudom leírni.

Minden tökéletes volt négyesben, erre voltunk beállva és nagyon bánt, hogy nem tudom olyan lelkesedéssel várni mint az első kettőt.

Velük folyton baba cuccokat vásároltam, 4D-re jártunk, már a 30.héten összepakoltam a kórházi csomagom.

Most minden olyan nyűgnek tűnik, 39.hétben vagyok, de még nem pakoltam be, mindig"majd holnap" és most hogy ilyen közel a vége totál befeszültem, félek, hogy fogom bírni, hogy lesz e elég idő mindhárom gyerekre, hogy már megint kezdődik a harc a kilókkal, hogy ne vesszen el az intimitás, hogy megint kiesek munkából stb (na igen, ezt nem is írtam, még mindig dolgozom, képtelen vagyok azonosulni azzal, hogy CSED-re megyek).

Ugyanakkor rettenetes lelkiismeretfurdalásom van mindezek miatt a babával szemben, sokkal jobbat, többet érdemel.

Nem tudom hogy tegyem ezt magamban rendben, nem merek senkinek beszélni róla, nagyon szégyellem.