Mit csináltok amikor egyre kevesebb és kevesebb türelmetek marad a saját gyereketekhez? Valami nincs rendben, érzem de nem tudom mit csináljak!

Szerintem kérj segítséget valakitől, hogy egyik nap egy délutánra, vagy legalább 1-2 órára vigyázzon a gyerekre, és ne legyen lelkifurdalásod emiatt, hanem szervezz magadnak vmi programot, lehetőleg vmi kényeztetőt, nem baj pl ha kozmetikushoz mész, vagy egy jó masszázsra, kikapcsolódni, de egy mozi vagy egy séta (egyedül:) is megteszi. Kicsit lazíts, hidd el, egy ilyen délután után újult erővel fogsz nekiállni. Vagy kérhetsz reggelre is segítséget, hogy te még kialudd magad egy kicsit, amikor a baba már felkelt (reggeliztesse más)

Néha kell 1-1 órácska önamgunk számára, hidd el, nagyon fel lehet belőle töltődni, utána sokkal jobban fogod érezni magad és türelmesebb leszel.

És még: nem kell mindig foglalkoztatni, néha kicsit játsszon el magában, és az sem árt, ha megtanulsz vmi relaxációs gyakorlatot, amivel lazíthatsz, ha kell, pl lásd itt: [link]

Szia!

Nálunk ugyan ez a helyzet, néha már üvölteni tudnék!

Nappal jól el vagyunk, de az éjszakánk borzalmas!

Ha apa hazajön este, foglalkozzon a gyerekkel, te meg végy egy forró fürdőt vagy sétálj ilyenkor!

És ha a gyerek alszik nappal, hagyjál csapot-papot és feküd j le! Ez nagyon fontos!