Mennyire mennétek át alpáriba, ha a szép szó nem használ?

Nyáron szültem és egy közeli rokonom fő céljának tekinti, hogy engem "térítsen" a gyereknevelés terén... Nagyon más nézeteket vallunk, ő tipikusan az az anyuka, aki 24/7 a gyerek mellett van, otthon minden házi/bio/öko és nagyon a természetes vonalat követi. Ezzel nem lenne gond, mindenki éljen úgy és nevelje úgy a gyerekét, ahogyan neki jól esik.

Ő viszont mindig nyomja a hülyeségét, nem telik el úgy találka, hogy ne kössön belém.

Pl. nem jó, hogy mindig babakocsiban van a gyerek, "kössem fel magamra". Hiába nincs tejem, vegyek valami gépet/készüléket, amibe beletöltöm a tápszert, azt a mellemre rakom és olyan lesz, mintha a gyerek rendesen szopizna. Mikor mondtam, hogy nekem 2 hét folyamatos szenvedés után felüdülés volt a cumisüveg és a tápszer, akkor majdnem hátraesett a székkel, hogy ilyet hogy mondhatok. Ugyanezt csinálta a mosható pelenkával is. Meg igazából mindennel...

Már többször mondtam neki, hogy 24 éves vagyok, nem 2 és van szám, hogyha esetleg valamiben bizonytalan lennék, segítség/tanács kéne, akkor szólni fogok és egyértelműen jelzem, hogy kíváncsi vagyok a véleményére. Addig viszont hagyjuk, hogy mindenki úgy intézze a dolgait, ahogy szeretné.

Ilyenkor jön, hogy ő csak segíteni akar, meg "olyan rossz nézni, ahogy ezzel a gyerekkel bánok". Meg anyád.

Komolyan, sokszor nagyon kevés választ el, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra a "tanácsaival" együtt. Mert a szép szó semmit nem ér.

Mi a jó megoldás ilyenkor?