Mennyire mennétek át alpáriba, ha a szép szó nem használ?

Bár kaptál hasznos tippeket, sajnos az a tapasztalatom, hogy az ilyennek mondhatsz bármit. Amíg testületileg nem mennek neki (úgy en bloc az egész család), addig nem fogja abbahagyni, de lehet, hogy még azután sem. Ha átmész alpáriba, megint te leszel a hibás, hát hiszen ő csak segíteni akart, te meg milyen bunkó vagy.

Van egy ilyen rokonom nekem is, nála az a helyzet, hogy rettenetes alacsonyabbrendűségi érzéssel küzd, és ezt csak úgy tudja kompenzálni, hogy rendszeresen kioszt/kioktat másokat lehetőleg minél nagyobb plénum előtt. Általában még az sem tartja vissza, ha az illetőt a saját szakmájáról oktatja ki, egyébként tök laikusként. Számomra az egyetlen megoldás - és hidd el, nem mindig könnyű kivitelezni - hogy ha csak lehet, elkerülöm. Ha nem teszem, akkor belémköt, és nincs az a logikus, vagy józan érv, amivel meg lehetne győzni arról, hogy tök ostoba. Hiszen éppen ennek az ellenkezőjét igyekszik bizonyítani foggal, körömmel.

A no contact az egyetlen megoldás.

Én azért kíváncsi lennék a másik oldalra is. Én is hallottam vissza rokontól, hogy én beszóltam neki, meg milyen vagyok és lefikáztam az ő módszereit.

Hát, az én szemszögemből ugyanez úgy nézett ki, hogy az én gyerekemnek nem volt cumija, mivel igényszerint szoptattam és nem is nagyon kellett neki, meg eleinte voltam olyan hülye, hogy párszor adtam, de utána mindig úgy szívott rá a mellemre, hogy fájt és miután ki is repedt, akkor inkább kidobtam a fenébe. Szóval mikor találkoztunk egy családi összejövetelen, a 7 hónapos gyerek a kezében volt kifelé fordítva, folyamatosan rázogatta fel-le, szegény nyöszörgött, szenvedett, minden baja volt, amire a kedves anyja annyit csinált, hogy benyomta a szájába a cumit. A gyerek újra és újra kiköpte, nyilván tök más baja volt. Az anyja meg mindig nyomta vissza a szájába, közbe ütemesen rázta a gyereket fel-le. Aztán egyszer csak megkérdezte tőlem (az én lányom ekkor volt hat hónapos) hogy ha még cumija sincs, akkor mit csinálok én vele, mikor ezt csinálja, hogy csak nyíg, emg minden baja van aztán cumija sincs, hogy odaadjam neki. Én erre ennyit mondtam: "Hát én ilyenkor megpróbálok rájönni, hogy mi baja van és megoldom." És ez ment körbe az egész családon úgy általa, hogy én az ő módszereit kritizáltam, meg kampányoltam az én módszereimnek szoptatás stb. stb.

Azért az egy teljesen más szitu, amikor megkérdezik a véleményedet valamivel kapcsolatban, és te válaszolsz, aztán kiforgatják. És megint más, amikor erőszakosan, indokolatlanul, ráadásul háttérismeret hiányában kioktatnak.

Pl. ismerős, akinek meggyőződése volt, hogy a gyereket hagyni kell sírni, mert így altatja magát, megkérdezte, hogy az én gyerekemnek milyen alvókája van pár hónaposan. Én mondtam, hogy semmilyen, én vagyok az alvókája, erre rosszallóan csóválni kezdte a fejét, majd hümmögött, hogy hát ez nagyon káros.

Vagy amikor rendszeresen rám szólt az egyik rokon, hogy ne legyek már paramami, hagyjam, hogy a gyerek kibontakozzon és mindenre felmásszon a lakásban, majd ha egyszer leesik, nem mászik oda többet. Nem hallgattam rá, viszont egy alkalommal előfordult, amikor még alig kezdett járni, hogy a játszótéren totyogott, tőlem épp kérdezett valamit az egyik anyuka, így pár lépéssel lemaradtam, és úgy esett el a lányom, hogy a homlokát nagyon beverte. A kék folt jó sokáig látszott, nyilván rákérdeztek, mitől lett. Elmondtam, erre az említett rokon reakciója: jaj, de utálom az ilyen anyukákat, akik a játszótéren egymással fecsegnek, ahelyett, hogy a gyerekükkel foglalkoznának.

És ilyenből ezer és minden alkalommal.

A fő probléma az az ilyen emberekkel, hogy nem tudsz olyat csinálni, hogy ne kössenek bele. Ezért kell elkerülni őket.

További tipikus példa nálunk a miért szólsz rá, ne legyél már ilyen, miért nem szólsz rá, ne csodálkozz, hogy olyan, amilyen.