Van, aki egyáltalán nem tervez pénzt félrerakni a gyermeke elindításához az életben?

Feleslegesnek tartom.

Teszek félre, nem is keveset.

Amikor kell, akkor lesz nekik és lesznek segítve.

Ha addig meghalunk, akkor pedig öröklik.

Tehát azt, hogy az ő nevén tegyek félre, azt tartom feleslegesnek.

Én úgy gondolom, hogy elsődleges feladatom a mostani életszínvonala kimaxolása. Ha lenne félretett pénzem(volt) akkor magasabb színvonalú étkezést, oktatást, lakókörnyezetet, programokat, ruházkodást biztosítok a számára. Így is tettem, és így is teszek, amíg 18 nem lesz. Aztán szerintem hasznos és jó, ha kolis lesz, szeretném, ha tudná milyen albérletben élni is és mondjuk olyan egy év után fog kapni lakást, ha állandó jövedelme lesz(3+hónap munkaviszony egyetem vagy szakma után teljes állásban)

Nem teszek külön neki félre, de fog kapni nagyobb összeget 18 éves korában, illetve lakhat majd egy külön lakásban, amit a nevére fogok íratni. Én sem hiszem, hogy értékálló lenne a forint, vagy bármi 20 éves viszonylatban, de azt nem akarom, hogy amint betölti a 18at, átköltözzön egy lakásba, aztán majd segítsem azt fenntartani, vagy pl nem lesz muszáj egyetem mellett dolgoznia, bár az szerintem hasznos, ha a szakmájában teszi.. Na szóval ezek a gondolataim, 25 éves kora körül támogatni fogom egy külön lakhatás fenntartásában, de előbb ismerkedjen meg a többi lehetőséggel. Egyébként azért nem aggódok, mert rettenet sokat fog örökölni.

"...szeretném, ha tudná milyen albérletben élni is és mondjuk olyan egy év után fog kapni lakást,..."

Ennek mégis mi az értelme? Miért kéne tudnia milyen albérletben élni?

Mert szerintem tapasztalatból tanul az ember, alkalmazkodni egy tulajhoz, úgy vigyázni a lakásra, hogy az betoppanhat és láthatja hogy él a tulajdonában, illetve a bizonytalanság érzése is hasznos, tanulságos..

Nem akarom, hogy keményen küzdjön és centizze a fizetését, de sok pozitív dolog is jött abból, hogy többfajta életvitelt megtapasztalhattam, lakhattam másokkal, meg volt szabva, mit csinálhatok más lakásában, illetve biztonságos volt kiadni a lakcímem, mielőtt lakásom lett, utána már nem adogattam meg csak úgy.. Meg nem volt annyi bajom a szomszédokkal sem, amíg fiatalabb, lazább életvitelt folytattam.. Na mindegy, szerintem albizni hasznos, negatív és pozitív dolgokat is ad, amikre egy saját lakásban élőnek nincs lehetősége.

"Mert szerintem tapasztalatból tanul az ember, alkalmazkodni egy tulajhoz, úgy vigyázni a lakásra, hogy az betoppanhat és láthatja hogy él a tulajdonában, illetve a bizonytalanság érzése is hasznos, tanulságos.."

Beteg vagy!

de utána kap lakást...

amúgy egy időben apám úgy vélekedett, hogy akkor se venne nekem lakást, ha megtehetné, mert nem akar semmit se a seggem alá rakni. (bár 6-8 évvel ezelőtt talán még elérhető árban voltak a lakások, bár nem az én havi 70 ezres diák fizummal, de ha úgy maradtak volna az árak, 2-3 éven belül talán reális cél lett volna egy önerő) Aztán ő is belátta nem olyan jó buli ha a gyereke albiban él családostul, most már úgy van vele, hogy venne nekünk lakást, ha tudna, ezért is mond le majd az örökségéről a javamra.

Egyébként nyilván nem értek egyet azzal a felfogással, hogy a gyerek nem kap semmit, küzdjön meg egyedül mindenért, de én azt látom itt gyakorin, hogy alap, hogy kap majd legalább egy lakás önerőt a gyerek, anélkül szerintetek kár volt gyereket vállalni. Persze, ha valaki megteheti, adja meg ezt a gyerekének, de sok válaszból az jön le nekem hogy amúgy ha rajtatok múlna, az égvilágon semmit nem kell majd a gyerekeiteknek önerőből elérnie, mert mindent készen kap majd. Szerintem ez is egyfajta végletes hozzáállás, mert így tényleg nem tudja miből marad ki (stressz az anyagiakon, lakbéren, bizonytalanságon, stb), ami nem baj, sőt, de nem vagyok biztos benne hogy így fogja majd értékelni hogy mekkora előnnyel indult az életben, és madj ne adj isten ha jön egy nehéz helyzet életében először 40 évesen, akkor képes lesz-e megbirkózni vele.

Mi 30 évesen itt az albiban a párommal már csak a vállunkat vonogatjuk egy-egy nehézség láttán, mert már ezerszer volt benne részünk, tudjuk, hogy valahogy majd csak lesz. Persze, nekem is az a célom, hogy egy önerőnyi résszel mindegyik gyerekem tudjam majd segíteni, vagy egy saját lakrésszel, ha lesz kertes házunk, de nem fogok eret vágni, ha a jogsi árát majd ők termelik ki nyári munkával.