Az insta anyukák valóban boldogok?

@11 Az instaanyukák nem mind a gyerekről tesznek fel képeket, hanem olyan dolgokat osztanak meg, amik gyerekkel, gyerekválallással kapcsolatos. Ha azt sem tudod miről van szó, akkor minek osztod az észt? Látszik, hogy életedben nem láttál még ilyen instaoldalt.

De persze amikor a facebookon a szomszédod gyerekéről pucér képeket lájkolgatsz, az teljesen normális szerinted, ugye?

Első vagyok, én azt írtam, szerintem boldogok, de azért szintén azt vallom, kellene lennie egy bizonyos mértéknek a magamutogatásban, pláne a gyerekek mutogatásában.

Bár, nyilván az megy, amire igény van...

Mondok egy például, én pl. 2-3 környezettudatos instaanyát szoktam követni, mert érdekel ez az életmód, hogy lehet zöldebben megoldani a hétköznapokat gyerekkel, milyen magyar Zero Waste termékek vannak, satöbbi. De ezek az anyukák mondjuk tény, hogy nem csak a gyerekekről posztolnak és nem minden 2. posztjuk reklám.

Szerintem ők képviselnek valami értéket, hiszen gyakorlati tanácsokat mutatnak be egy követendő életmódról.

De egyszer szembejött pl. ez az nnoemi vagy mi a neve, akit olya sokat követnek, ránéztem, kb. tök semmilyen dolgokról ír, hogy éppen kávézni meg idézeteket tesz ki meg ilyesmi, erre pl. nem tudom, miért van igény. Mármint, kit érdekel, hogy mikor és hogy kávézik valaki, vagy volt-e edzeni meg ki kíváncsi más gyerekeire random idézetekkel?

Na, ennek a jelenségnek pl. nem értem az okát.

Hát ez semmiképp nem lehet a boldogság mércéje, hogy ki mit tesz fel magáról meg a családról...az viszont biztos, hogy lehet kicsit ferdíteni, meg kozmetikázni, így nehéz megmondani, hogy akkor mi a valóság, de én úgy gondolom, nem is kell...pl. Szt.Jobbiéknál el tudom hinni, hogy mindig rend van, elég precíznek és igényesnek gondolom őt aztán lehet tévedek, lehet nem :D

A lényeg, hogy addig kell követni valakit, amíg inspirál valami jóra, látsz tőle szép dolgokat meg okos ötleteket, meg nem néz hülyének, nem hazudozik össze vissza, hogy egyik mondatával üti agyon a másikat. A többi engem nem érdekel igazán, sem a gyerek mutatás (egészen addig amíg nem megalázó, kiszolgáltatott helyzetben vannak és persze ruhában!!), sem a szponzorációk, ameddig nem úgy érzem, mintha a ws teleshop menne , hogy mindig porszívót meg konyhagépeket akarnak nekem eladni sablon szöveggel. A gyerekkel reklámozás is elég megosztó téma, mindenesetre ha x ezer követőszám fölött megtalálják az embert ilyen megkeresésekkel, kevesen mondanak erre nemet, nem is ítélkezem emiatt...bár itt volt egy fotós anyuka fentebb, ő nemet mondott, így is lehet, de ebben különbözőek az értékrendek. Ahogy egyébként a gyereknevelésben is. Aki elvállal ilyen szponzorációkat, lehet, hogy ő mástól félti jobban, vagy másban szigorú. Ez olyan, mint az összes többi gyereknevelési téma, hogy ki így csinálja, ki úgy, és akkor lehet érte utálni egymást. Abban meg nem értek egyet, hogy miért baj “katalógusosan” felöltöztetni a gyereket, mindaddig, ameddig ezek kényelmes gyermekruhák, egészséges, normális anyagból. A gyerek jó sokáig a szülő ízlését fogja tükrözni, később majd biztosan kiválaszthatja, mit vegyen fel. Ugyanez vonatkozik a gyerek szobára, független attól, hogy személy szerint nem tetszik, ha élére vannak állítva a dolgok, és minden csak pasztell. Én ezt sem csinálnám amúgy, én ha lesz gyerekem, turiból öltöztetem, esetleg vennék 1-2 dolgot, ami megtetszik, nekem az új ruha ilyen kicsi korban hatalmas pénzkidobás, mert gyorsan nőnek nagyon. A lényeg, hogy engem nem zavar, hogy más hogy csinálja, nekem van egy véleményem mindenről, de az nem jelenti azt, hogy csak az a jó...meg nem állok neki gondolkodni, hogy most akkor az ő élete tényleg ilyen-e.

Ha bármi rossz érzésem van valakivel kapcsolatban, akkor unfollow, és az megold mindent.