Voltatok mostanában sürgősségin a gyereketekkel, vagy kórházban? Mi történt?

Fél éve voltunk a balesetin, mert megcsúszott a 8 éves fiam és beleütötte az orrát a ping-pong asztal szélébe és eltört. Helyre kellett rakni. Én általában higgadt vagyok, de ekkor megijedtem. Nem pánikoltam, csak megijedtem. Ott kellett ülnünk 2 és fél órát, mert a doktor úr, kávézgatott meg evett. Csak mi voltunk a váróban, mert már késő délután volt. Amikor bementünk, megnézték az orrát, majd a doki mondta, hogy helyre kell rakni. A fiam végig ordított, és szégyen-nem szégyen, de elsírtam magam.

Ennyi volt.

Két napja voltunk, leesett a mászókáról, eltört a karja, bordája is.

Kedvesek voltak soron kívül behívták, nem kellett várni.

Én igaz tiszta ideg voltak, a gyerek is sírt. De gyorsan túlesett a vizsgálatokon. Ott akkor kapott fájdalom csillapítót és jutalmul mert ügyes volt matricát, nyalókát. Így mire vége lett mosolygott. Én meg minden színben játszottam az idegtől

Szolnoki kórház

Én tényleges nehéz helyzeteket túlzott nyugalommal és éles látással gyakorlatiassággal viselem , ellenben állandóan szorongok semmiségeken.

A férjem nem aggódik az élet dolgain, azonban ha a fiunk beteg vagy kórházban volt de bárminemű vészhelyzet esetén kiborul döntésképtelen pánikba esik és inkább csak hátráltat mert őt is nyugtatni kell vagy veszekszik h csináljak valamit, de annyira hogy ki kell küldenem mert semmit nem lehet tőle csinalni

Kiegészítjuk egymást.