Mit tegyek, ha felültem erre a kötődő neveléses vonatra és most sz^rban vagyok?
Nincs életem. 2 éves a gyerek, ordít, visít, ha nem vagyok ott. Én se bírom idegileg már, hogy 2 éve ez megy. Amikor wc-zek, veri rám az ajtót, dörömböl, hogy be akar jönni. Nem engedem be, de nyilván zavaró úgy nagywc-zni, hogy ott dörömböl a gyerek. Ott alszik köztünk, ki se lehet őt onnan robbantani. Próbálom átszoktatni az ő szobájába, de az éjjelek katasztrofálisak. Próbálkoztam már azzal is, hogy a párom megy be hozzá, de úgyis üvölt, visít, megfeszíti magát és kiabál. Nem hagyja abba.
Folyamatosan cipeltetné magát. Ott is képes 2 órán át vergődni a földön, mert nem veszem fel. Nem bírom se fizikailag, se lelkileg. Főleg úgy, hogy még mindig kel éjjel.
Járok kezelésekre a kezemmel, árammal ingerelték, de rosszabb lett. Azzal is baj volt, hogy 3-4 órára el kellett mennem ezekre a kezelésekre, végig ordított. Magammal be nem vihettem covid miatt, meg nem is vittem volna. Ezek az elektromos árammal való kezelések többet ártottak, mint használtak, mert most már annyira fáj az alkarom, a csuklóm és az ujjaimnál, hogy a fenekemet se tudom kitörölni. Mivel itt nem csinálnak semmit, fel kell mennem Pestre megnézetni, valószínűleg műtik. Ez is nagy gond, mert nem Pesten lakok, hanem lent, délen. Nem vinném magammal ilyen hosszú buszútra, de sírni fog. Ha meg is műtik, akkor 1-2 napot ott kell legyek.
Már nem bírom. A támadó, lefikazó, ősanyák most tényleg kíméljenek! Végső tippként írtam ide, anyuka csoportokba megkaptam a lecs♤szést, hogy minek kellett nekem gyerek, ha nem akarom szeretni és gondozni. Nem arról van szó, de ez a kötődés már beteges, ráadásul a gyerek még az apjával is csak úgy marad el, hogyha én is ott vagyok, úgy meg nem lehet pihenni. Előbb kellett volna gondolkodnom, de nekem előbb nem volt gyerekem, senki nem mondta, hogy rosszat teszek ezzel, hogy magamra kötöm, együtt alszunk, mindenhová magammal viszem. Azt hittem, hogy pont ezért lesz majd könnyebb, de tévedtem. Az lehet, hogy most ezt a párommal valahogy kibekeljük, de műtét után x ideig (azt hiszem 4-5 hét) nem emelhetek, megint ott fog sírni, kiabálni és toporzékolni.
válasza:Persze, mért ne jönnén(e)k? Ha nem a kötődő nevelést alkalmazza, megis azt szidja?
A kötődő nevelésben nagyon is van határtartás, és a nevelesi feladat megosztására és az ènidőre is direkt hangsúlyt tesznek. Ez nem a kötòdő nevelés hatása, ami látszik, hanem a nemnevelésé, még ha jószándék is áll mögötte. Vagy a gyerek természete nagyon nehéz. Vagy apuka nem tette oda eddig magát. Nem tudom.
Nézd meg pl a Hordozóház hisztikezelés tanfolyamàt vagy Melegszívű fegyelmezés c. könyv is segíthet.
válasza:Vagy provokatív a kérdés vagy te értettél félre valamit, mert az nem kötődő nevelés, hogy ha minden nyikkanásra ugrasz. Az az elkényeztetés.
Azt nem írom le, hogy mit hogyan kellett volna csinálni, mert már késő. Most annyit tudtok tenni, hogy ellenálltok a hisztiknek és szépen fokozatosan rászoktatjátok a gyereketek, hogy még mindig anyu és apu parancsol. Ez nem azt jelenti, hogy ha el esik, akkor nem veszed fel, vagy nem babusgatod, ha arra vágyik, hanem azt, hogy ha megkéred, hogy sétáljon egyedül, mert te nem tudod cipelni, akkor igenis sétálnia kell. Hiába üvölt, nem veszed fel.
válasza:Túlzott szeparációs szorongás.
Idegrendszeri érést nem ártana nézni.
válasza:13. Igen, közben nekem is ez az ötletem, hogy fokozott szorongás az ok. Amögött túlféltés is allhat.
Alapesetben a gyereket a saját felfedetési vágya hajtja és nem kapaszkodik folyton az anyjába. A biztosan kötődő gyerek a legkevésbé.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:15: kettő kötődően nevelt gyerekem van (2 évig szoptattam őket, együtt aludtunk, hordoztam sokat stb) , mindegyik teljesen egészségesen levált rólam magától. A kicsi 2 év 4 hónapos épp, akár alszik a mamánál is nélkülem gond nélkül, napközben meg már régóta remekül elvan nélkülem.
A kötődő nevelést sokan összekeverik azzal, hogy ész nélkül tutujgatják a gyereket, ha kell, ha nem, és egy pillanatra sen másznak ki a seggéből. Ha ehhez a gyerek személyisége is olyan, abból lehetnek ilyen szituk, mint a kérdezőnél. A kötődő nevelés nem egyenlő azzal, hogy nincsenek határok. Valószínűleg a kérdezőnél ez nem volt meg.
Sajnos ezt már nem fogod tudni sírás nélkül megoldani. Légy következetes, huzz határokat és tartsd is be. Nem fog tetszeni a gyereknek, de hamar megszokja.
válasza:De persze az is lehet, valójában a kérdező tök jól csinálta a kötődő nevelést, de az ő gyereke ilyen személyiség. Ahogy az is lehet, hogy hibázott, mert nem húzta meg a határokat. Szerintem ezt a kérdés alapján nem lehet megmondani, ahhoz közelebbről kéne ismerni a kérdezőt és a gyereket. Ahogy azt sem lehet megmondani, hogy mi lett volna, ha a kérdező nem is próbálkozik a kötődő neveléssel semmilyen (se helyes, se rosszul kivitelezett) formában. Lehet, hogy akkor is ugyanott lenne most, és lehet, hogy nem.
De az biztos, hogy ha eddig nem, akkor most kell meghúzni a határokat, bármilyen fájdalmas is. És ha nem megy sehogy sem, vagy a kérdező úgy érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor szaksegítséget kérni, például pszichológustól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!