Valóban fellehet kapatni (kézhez lehet szoktatni) egy csecsemőt?

Nem nem és nem. Ajánlom a gyermek pszichologus blogot. Nincs ilyen. A gyerekeknek törődésre van szükségük és a biztonságra. Pont ha sokat vagy vele és mellette akkor fogja tudni később is hogy anyához mindig mehet így alakul ki a biztos pont számára.

Csak gondolj arra hogy az állat világban is folyamatlsan ott csüng az utód az emlősön és nem lesznek "elkapatva".

Utolsó:

Erről tudnék valahol olvasni, nagyon érdekes.

A tigrises példa marhaság volt, nyilván nem lehet sem a tigrisekheg, sem a békákhoz, sem a gólyákhoz hasonlítani minket érdemben..

Egyébként az 5ösnek több felpontozás kellene!

Amúgy én csak azt tudom mondani, hogy én a lányom kapcsán tanultam ezt az egész kötődő nevelős cuccot, mert a hozott elképzeléseim full kudarcba fulladtak (szerencsére hamar).

A kisfiam megszületett szerda délután, aludt csüt reggelig, aztán kinyitotta a szemét, és többet nem lehetett letenni. De tényleg. Semennyit. Itthon ha összebújva elaludtunk, ki tudtam óvakodni. De ébren ahogy a háta megérintett vmit, már sírt. Szóval ő szinze csak karban v ràmkötve volt. 6 hetes kora körül amikor a nagyobbal játszottam, elkezdtem magam mellé letenni, mondókázni, simogatni, de csak amennyit komfortos volt neki, nem erőltettem.

3-4 hónapos korától meg folyamatosan nyit, most lesz 6 hónapos, és csomószor tiltakozik is ha felveszem, hosszan játszik, a testvérét akarja követni, hamarabb is jönnek a nagymozgásai mint a nagynak, de nem túl hamar. Persze azért ölbebaba is főleg este, de pl ha vendéggyerek van, ott akar lenni a gyerekekkel, tök életreavaló, kacag, felfedez. Sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a lányom volt (de nála a szülés körül is voltak mondjuk dolgok, nem magyaráznám csak ezzel).

Mindebesetre amit a kötődősök mondanak, az nála nagyon szépen látszik: viszi az érdeklődése, szokik "le" saját akaratból.