Megtudnátok bocsátani a párotoknak ha megcsalna? Vagy inkább egyedül felnevelnétek a babátokat?

Minden ember a saját tetteiért felelős. A nem kommunikáló feleség a tönkrement házasságáért, nyilván, de nem azért, mert megcsalták. Csak azért, mert nem tud beszélgetni a párjával normálisan.

A csaló férj, aki nem tartja be a feleségének tett ígéretét és megalázza a kapcsolatukat, az meg a sajátjáért felelős, aminek semmi köze ahhoz, hogy nem jól kommunikálnak. Ahhoz van köze, hogy gyáva és megalkuvó.

Akinek vannak elvei, egyik utat sem járja be.

Én azt látom hogy a gyerek születésével túl nagyra nyílik az az olló a két ember között. A nőnek beszűkül az élettere és az, ami történik vele, míg a férfinak a gyerek csak egy apró új nüansz a napjában, aki büdös, hangos és akiben sokszor riválist lát. Könnyű belebuzulni a gyerekbe, hiszen csak onnan jön pozitív visszacsatolás plusz ott a sok fáradtság, ha nincs segítséged, bedarál. A másik ebben mivel nincs otthon, nem partner, ha hazajön, elvárja h minden ugyanúgy legyen mint régen.

Velünk megtörtént hogy főtt étel várta mire hazajött, de a gyerek szétszedte a lakást amíg főztem, férj evett, majd felajánlotta hogy kiviszi amíg ÉN eltakarítom a romokat. Kb egy háztartási alkalmazott lettem aki a saját gyerekének a bébiszittere is, míg férj heti 2x ment kikapcsolódni este, nélkülem. A gyereket én öltöztettem, ficergett, nyávogott, ráhajolva próbáltam felerőszakolni a cipőjét, amikor jött a férjem és hátulról megfogta a csípőmet és elkezdett röhögve szexet imitálni. És nem értette h miért morogtam rá h hagyjon békén. Levitte a gyereket és felhívta a szeretőjét.

A sors fintora h a szeretőjéböl később a felesége lett, aki ugyanígy leszerepelt, ott évekig nem volt szex amiután a gyerek megszületett, pedig amikor szerető volt, ment a beetetés h bezzeg ő jobban csinálná:)

Én speciel eldöntöttem h mit csinálok majd másképp ha újra megadatik hogy a (köv)férjem ekkor is nőnek lásson, de ehhez kellett egy olyan ember, aki felismerte hogy ezt a gyereket ketten vállaltuk, nekem is vannak igényeim, én is lehetek fáradt, nekem is szükségem van arra h más is történjen velem nem csak a gyerek. És láss csodát most van szexuális életünk baba mellett is, van minőségi együtt töltött idő, van kommunikáció, közös jövőkép.

Ameddig nincs felismerve hogy a nő is ott van mint emberi lény, nincs tehermentesítve, addig sok család fog szétmenni a férfiak igényei miatt. Nem arra izgulunk fel hogy két robot között valaki jóllakottan a sggunket csapkodja. Őszintén szólva amikor ennyire fáradt az ember és ez kb fél-egy év az elején, a legkevésbé erre vágyunk, de ez hormonális, meg van az élettani funkciója hogy miért és rendeződik idővel. A kérdés csak az hogy a másik ki bírja-e várni, tud-e segíteni az átvészelésében. Ha nem, ilyenkor csökken le a kommunikáció arra a szintre amikor a nő inkább szívesebben alszik utána évekig a gyerekével. Akkor is, amikor az már nem lenne szükséges. Csak hát elhidegültek...

Sokan véres szájjal szidják a megcsalókat és a megcsalást a világ legtisztességtelenebb dolgának állítják be, pedig ezer olyan dolog van, ami kb egyenértékű árulás. Tiszteletlen vagy a férjeddel, bosszúból nem szexelsz vele, direkt ellentmondasz neki a gyerekek előtt, ócsárolod a családját stb. Mind mind árulás.

Én is el tudok képzelni olyan szitut, ahol megbocsátható a félrelépés. Körülményfüggő és párspecifikus. Édesanyám ugyanez volt, amit egy kommentelő leírt fentebb, vagy 20 évre bele volt bolondulva a gyerekeibe, teljesen elfelejtette, hogy ő elsősorban feleség és csak másodsorban anya. Apámat konkrétan figyelmen kívül hagyta, aki végül 20 év várakozás után megelégelte és lelépett egy másik nővel. Ment utána az önsajnáltatás és hápogás, hisze úgy gondolta, neki az égvilágon semmit nem kell tennie a házasságukért, megy az magától. Aha, megy.

Én megtudnám. Az ember alapból nem monogám és tisztában vagyok vele, hogy bárhogy is adok magamra, több év után az ember megszokott lesz, a varázs elmúlik.

Meg a gyerekeknek jó apja. Arról nem beszélve, hogy 1-2 pin@ miatt nem rúgnám fel a közösen felépített egzisztenciát.