Mi volt a legcifrább dolog amit szakember (gyerekorvos / védőnő) mondott nektek?

Telefonon felhívott, hogy NE IJEDJEK MEG! (beszărtam kb) de az egyik genetikai betegségre vett vérteszt pozitív lett, de ő biztos benne, hogy fals pozitív, mert sokáig állt a vér, és így fals eredményt okozhat.

Mikor kérdeztem milyen genetikai betegség, arra azt válaszolta hogy addig ne idegeskedjek ezen amíg meg nem ismételjük a tesztet. Full sokkba kerültem, és visszahívtam, hogy azonnal mondja meg milyen betegség volt ez amire tesztelték.

Végül elmondta, hogy egy felszívódási zavarral járó betegség ami kezelhető.

Végül negatív lett a 2. teszt, de ez, hogy ne aggódjak a pozitív teszten ameddig meg nem ismételjük elég hajmeresztő.

Hát az én sztorim is hasonlóan ijesztő mint az első válaszolóé. Kb 6-7 hónapos terhesen mentem védőnőhöz, a beszélgetés végén mondta, hogy akkor nézzük meg a szívhangot. 5-10 perce próbálja megtalálni de semmi, már nagyon ideges voltam. Erre mondja nekem, hogy legyek szives azonnal felfáradni az sztk ba, a nőgyógyászatra mert nem találja a baba szívhangját.

Sírva hívtam a páromat, hogy mivan, egyből hazajött (pár percre dolgozott a lakásunktól) és együtt mentünk. Életem leghosszabb útja volt. Soron kívül hívtak be, mert odatelefonált a védőnő, hogy mi a helyzet. Remegve feküdtem fel az ágyra, odarakta a hasamhoz az ultrahangot és kiderült, hogy a világon semmi baj nincs, a kicsi jól van és a szive is ver. Mint később kiderült, egy másik kismama is így járt. A védőnő szívhang figyelője elromlott. Azóta már 7 hónapos a lányka.

Nem cifra, csak megalázó és bosszantó: 1,5 éves volt a lányom, amikor beutaltak bennünket röntgenre. Nem a körzetünkbe tartozó kórházba, hanem máshova, mert a doktornő akihez jártunk, ott praktizált. Az egyik kezét kellett megröntgenezni. Ahogy beléptünk a szobába,egy nagydarab nővér elkezdett velünk káromkodva üvöltözni, hogy mi a f*szt keresünk itt, menjünk a körzetünkhöz tartozó kórházba, nem látom, hogy milyen sok beteg vár ide, erre még bennünket is neki kell ellátnia. Azzal a lendülettel kitépte a lányom kezéből a nyunyókát, hogy neki nincs ideje ilyen sz*rságokra, fogjam le a gyereket és mehet a felvétel. Az amúgy is félős lányom már alapjáraton sírt a korábbi kiabálás és nyuszi elkobzás miatt, ahogy lefogtam még jobban megijedt és elkezdett torkaszakadtából sírni. A nővérke meg az üveg fal mögül ordított, hogy azonnal vigyem ki ezt a korcsot a vizsgálóból, mert nem bírja hallgatni az üvöltését.

Tudom, hogy nincs idő tötöjgetni bennünket, nem is vártam volna el, sőt, egyezek azzal, hogy le kell fogni a vizsgálathoz, hogy minél előbb végezhessünk, de a hangnem amiben ezt közölte velünk kicsapta a biztosítékot.

Sírva és remegve mentünk ki a vizsgálóból. Utána sokáig gondolkodtam, hogy panaszt teszek ellene, de aztán letettem róla.

Védőnő a 4 éves státuszon közölte, hogy figyeljek jobban oda, mit eszik a gyerek, mert nagy a súlya.

16kg volt, az nem zavarta, hogy 118cm hozzá és baromi vékony. Csak a percentilist nézte, hogy 4 évesnek sok ez a súly.