Miért mondják azt mindenkire, aki kiemelkedően jó valamiben, hogy autista vagy aspergeres? A szülők ennyire nem tudják elfogadni, hogy a gyerekük nem olyan, mint az átlag?

És ez téged azért zavar, mert... ?

Üljenek le és sírjanak, mert beteg a gyerek?

Minek reménykedni, hogy még lehet jó élete?

Vagy mit várnál tőlük?

Ez egy nagyon bonyolult pszichés dolog, és rémesen surmo viselkedés az ilyen szülőket még a földbe döngölni. Hozzáteszem, én még nem láttam durva autista gyerek szüleit legyintgetni, mert ilyenkorra már szembesülnek.

Az igaz, hogy a társadalomban nagyon elterjedt hogy autista=esőember, holott töredékük kiemelkedő egy adott téren, a többségük sajnos nem, sőt. És a kiemelkedő terület sem mindig hasznos...

A kérdésnek meg mi köze ahhoz amit leirtal alatta?

Szerintem kiemelkedő képességu gyerekre nem szoktak azt mondani hogy autista.

És hát mit mondjak... Autista gyerekek szülei ennél sokkal szerényebb célokat tűznek ki szerintem. Én legalábbis annak is örülnék ha az onallosagi szintje egy egyszerű gyári munkaset megkozelitene.

Kedves 8-as engem meg az olyanok idegesítenek mint te, akik azzal hitegetik az autista gyerekek szüleit hogy majd zseni lesz belőlük. Meg egy normalis gyereknél is igen kevés esély van erre.

Egyébként a fiam autista, elég sok elettortenetet ismerek nem személyesen. A ket személyes ismerős pedig olyan életet él ami a legszebb reménye egy szülőnek akinek a gyerekenel kiderül ez a rendellenesseg.

Szerintem nincs igazad. Ha valaki 7 évesen még nem szobatiszta, nem hinném, hogy a szülők abban reménykednek, hogy majd zseni lesz.

A magasan funkcionáló autistáknál van rá esély, hogy a reál tárgyakból jobb lesz a gyerek, mivel a humán tárgyak nehezen mennek nekik. Nyilván a másik típusú tantárgyakban lelnek sikerélményt, és akkor abban lesznek ügyesebbek.

Inkább azoktól szoktam ezt hallani, akinek nincs ilyen gyereke, és láttak pár filmet erről, és akkor azt hiszik, hogy minden autista matekzseni.

Az adhd-s vagy erősen magatartászavaros gyerekek szüleinél látom ezt, hogy hát Einstein meg hasonlók, és hogy aki nem formálható, az lesz az újító és a zseni. Engem meg ez zavar igazán, mert azért a legtöbb magatartászavaros gyerek inkább elkallódik, és ilyenkor nem ilyen ábrándokban kéne ringatnia magát a szülőknek. Csak sajnos nem nagyon van segítség, szóval ebbe kapaszkodnak. Vannak is olyan pszichológusok, akik még erre játszanak rá, hogy folyton azzal jönnek, hogy az iskola milyen leterhelő a gyereknek, nem életkorspecifikus, stb. és nem baj, ha nem akar a gyerek alkalmazkodni. Pedig de, baj. Nyilván nem verem agyon a gyereket, ha nem ötösöket hoz, de azért azt el kéne várni, hogy a gyerek tegye meg a maximumot az iskolában. Fogadjon szót, írja meg e leckét, készüljön a dolgozatokra. Igen, nehéz nekik. Nekünk is az volt, és felnőttként sem lesz könnyebb. Az 1800-as években meg már 16 órát dolgoztak a bányákban a 10 éves gyerekek. Ahhoz képest most azért arany életük van.