Egyetértetek az alábbi idézettel?

Én speciel egyetértek, van 4 gyermekem, férjem, boldogok vagyunk így, nagycsaládosként. A kert sem fűvel van tele, hanem zöldségekkel, gyümölcsökkel, mi ezt imádjuk.

Viszont teljesen megértem és tiszteletben tartom azt, ha valaki nem akar gyereket. Óvónő vagyok, annyi elhanyagolt gyerek van manapság, mint eddig soha. A szülők stresszesek, vagy elkényeztetik a gyerekeket, vagy le se tojják, nagyon ritka a normális szülő, aki nem nyom el és nem is kényeztet feleslegesen… szóval azt gondolom, nem mindenkinek való a gyermeknevelés és akinek nem, az jobban teszi, ha nem enged a társadalmi nyomásnak és nem szül.

Nem azzal van a baj, hogy másként gondolom, hanem hogy az egész idézet egy hazugságra épül, a múlt idealizálására és a jelen mocskolódására. Ez a régen minden jobb volt minősített esete. Nagyon olcsó duma, hogy bezzeg régen, amikor gyereket neveltek. Bezzeg régen sokkal gyakrabban születtek egyáltalán nem vágyott babák, hiszen minden védekezés nélküli b@szásban benne volt a kockázat. Nem véletlenül született egy családba 7-8, vagy akár 10 gyerek is. És azért ne hazudjuk már azt, hogy mind a 10 gyerek vágyott volt egy szoba-konyhás vályog épületbe, amikor még 2 emberre is gondot okozott a holnapi étkezés. Én pont az ellentétét tapasztalom: éppenhogy manapság születik több olyan baba, akit tényleg akartak, nem csak úgy jött és éppen ezért többet meg is tesznek értük a szülők.

Nézd meg anyósom példáját: hogy gyerek születik, az olyan természetes volt, minthogy elmész reggel budira. És éppen olyan természetesnek vették, hogy "majd lesz valahogy". A purdét az első szembejövő fél hülyének lepasszolta 4 hónap után, ő meg rohant vissza dolgozni, mert az volt a prioritás, nem a gyerek. A babát minél hamarabb tömték minden sz@rral, hogy csórikám minél hamarabb leszokjon az anyatejről és minél kevesebb nyűg legyen vele, lehessen neki adni valami rizsnyákot, ami épp volt otthon és lehetőleg valaminek a maradéka. Egy másodpercig nem volt szempont, hogy a baba egészségének mi tesz jót, hát a pszichéjéről nem is beszélve. És ezek orvos emberek, akik állítólag tanultak is valamit erről (ezek szerint mondjuk nem, csak a pofájuk volt meg hozzá). Majd, mikor már a nagyszülők nyugdíjba mentek, ők nevelték a gyerekeket, konkrétan hétköznap ott tartózkodtak náluk, mert a szülők annyira el voltak foglalva a munkájukkal.

És ehhez képest anyósom szülei, amit leműveltek: ők a 2 hónapost dobták oda az első munkanélkülinek, de olyanra is volt példa, hogy az egy évest egyedül hagyták a házban, mert a falu végén valakinek keresztbe állt a fing a s3ggében és hát rohanni kellett megvizsgálni. Addig a purdé meg csináljon, amit akar. És ez akkoriban megszokott volt, nem kirívó példák.

Úgyhogy ne adjuk már elő, hogy bezzeg régen a gyerek mennyivel fontosabb volt, mint most, mert nem. Pont fordítva: régen nem volt érték, régen nem volt családi tragédia, h a 7 purdéból egy meghalt. Erre is van idevágó sztorim: anyósom első babáját súlyos fogyatékosság miatt 2 héttel a szülés után elvesztette. Mikor megszületett a 2. nyilván nagyon örült neki és büszkén vitte végig a rokonságnak mutogatni. Férje nagymamája, aki 8 gyereket szült meg csak annyit tudott mondani, hogy "GYERMEK... na és?". Manapság egy ilyenért pofán vernéd a vén qrváját, akkoriban meg ez ilyen volt, hát mi van abban, ha világra tojsz egy kölköt azt meg is marad, na húzz vissza krumplit pucolni és tessék, itt a máktej, hogy kussoljon a gyerek és amúgy se vedd fel, ha sír, mert a végén még elkapatod.

Nem, ez az attitűd nekem nagyon taszító, és még 30 évesen is dacot vált ki belőlem annak ellenére, hogy van gyerekem. Ugyanis:

1. "A gyerek a fontos" Nem. A gyerek is fontos nekem, de nem csak ő. Nem kizárólag anya vagyok, ez az egyik szerep, amit vállaltam.

2. Önként és dalolva vállaltam, nem kell a mártír szerep, amit ír, hogy jajj, hát megígértem, felnevellek, ha beledöglök is, akkor is lesz mit enned. Ugyan, ne már... Akartam és szeretem.

3. A gyerekem felnevelése nem annyi, hogy enni adok neki, meg életben tartom.

4. Az én életembe ne jöjjenek- menjenek a férfiak, én társat akartam, családot, amiben apa van.

5. Nem szülök még gyereket a CSOK és babaváró miatt, ha erre értik a béranyaságot, igazat adok. Egy gyerekem van, azért lett, mert vágytam rá, nem reméltem anyagi hasznot belőle, pont az ellenkezőjével számoltam.

6. Gyerek előtt sem voltam boldogtalan, most sem, mint ahogy boldog sem, igazából olyan élet nincs szerintem, ami kifejezetten boldog, az egy pillanatnyi érzelmi állapot. Az viszont biztos, hogy a gyerektől senki se várja, hogy az addig szr élete egy csapásra megjavul, mint ahogy a lakás és a ruha megléte sem fontos ebből a szempontból