Mit tegyek? Generációkon át ívelő problémákat hordozok, és én is olyan idióta vagyok, mint a családom?

Generációkon átívelő agyf*sz.Ha már (ha tényleg voltál..) pszichológus,pszichiáter se tudott segíteni (milyen terápia? Kihez jártál? Meddig? Gyógyszeres kezelést javasolt-e? Azért nem úgy megy,hogy bemész elmondod a bajod és mire kijössz patent minden..) akkor menj be egy elmegyógy intézetbe és ne idegbeteg módjára viselkedj a családoddal.:'D

Nem azért lett férjed és gyereked hogy okvetlenül kiabálj velük.Ha férfi nem tehet meg ilyet és elítélendő érte akkor nő se lépjen át egy bizonyos határt.FŐLEG egy magát megvédeni képtelen gyerekkel szemben.

Kezet emelésig meg ha már el is jutsz akkor ott a dolgoknak nálam vége is lenne.Egy bizonyos ideig a gyermeteg kifogásod a rossz gyerekkorodra elmegy,elnézhetőek érte a dolgaid néha,de ha átesel a ló túloldalára és már minden arról szól,hogy téged 20 éve milyen rossz dolgok értek az nem normális.

Kétlem amúgy is,hogy ez lenne a dolgok kiinduló pontja.Szimplán türelmetlen vagy és pszichológiát meg traumákat akarsz bele látni az okába.Millió egy anyukának van rossz napja,lesz stresszes vagy akad ki egy bizonyos ponton anélkül hogy rossz dolog történt volna vele akár évekkel ezelőtt.De nem tudják le annyival,hogy "ez azért van mert egyszer pistike a suliban azt mondta,hogy kövér vagyok"..

Észre veszik,hogy baj van,és változtatnak,túl lépnek rajta,szednek ORVOS ÁLTAL FELÍRT nyugtatót.Pont annyit amennyivel átvészelnek egy hisztis napot is.

Ez sem tart örökké,valakinek 1-2 alkalommal mikor túl megy a pumpa szüksége van rá,mert máshogy nyílván nem tudja levezetni a dühét,nem fognak ordítozni okvetlenül,ha elő is fordul egyszer-egyszer az sem rendszeres..

#11: abszolút egyetértek!

Én már a #4-ben megkérdeztem tőle, hogy pontosan mi is volt ez a "nem segített" - de nulla válasz érkezett rá.

Nekem is az a véleményem, hogy nem lehet folyton visszafelé mutogatni, és másra hárítani a hibát. Egy nagykorú ember felelős önmagáért - és ha valami nincs rendben, akkor TENNI kell érte. Akár gyógyszerrel, akár pszichoterápiával - de ha egyedül nem megy, mINDENKÉPPEN orvoshoz kell fordulni.

Sokféle terápia segíthet, gyógyszermentes is. De ehhez az érintett ember tevőleges közreműködése szükséges. És persze a szándék, hogy el akarja hagyni ezeket az agresszív reakciókat.

A pszichiáter/pszichológus nem úgy működik, hogy bedobod a zsetont, és kijön alul a megoldás. :)

Én nem hiszem,hogy járt bármi ilyesminél,de adjuk meg a lehetőségét annak,hogy ez nem hazugság.Akkor is azt mondom,hogy itt szó sincs arról hogy a régi dolgok miatt ilyen.Csak kifogás.

De nem is kínos az se,ha gyógyszeres kezelést kap valaki,nekem például alvás zavarom volt szülés után nagyon sokáig,abból fakadt az ingerültségem.Orvoshoz mentem,elmondtam hogy mi bajom,el kellett beszélgetnem a védőnővel,hogy más gond nincs-e és kaptam altatót amitől nyugodtabban aludtam.

Addig kértem segítséget a páromtól és anyámtól.

Még egy hónapig se kellett szednem és azóta gond egy szál se.

Engem is bántottak kicsiként,pontosan tudom hogy milyen kukoricán térdepelni a sarokban mert nem sikerült végezni a házi munkával vagy kapni egyet vissza kézből mert nem bírtam el egy karton sört hazafelé és össze törtem egyet..:D

Arra is emlékszem a mai napig,hogy egy szobában össze zárva a szüleimmel hogy próbáltam takargatni a párnával a fejem,hogy semmit ne halljak abból amit csinálnak.Folyamatosan reszketni csak azért mert haza ér valakit nem kellemes.Millió egy olyan dolgot tudnék mondani amiről más álmodni se mer,hogy létezhet egy családban,vagy kitalációnak venné mert nem látott még olyat.

De! Túl lehet rajta lépni,mindenen túl lehet.Elmúlt,teltek az évek,tudtam hogy milyen NEM akarok lenni és kész.

Én is vagyok stresszes a mai napig,mert az élet stresszel is jár.Gyerekek,munka,pár kapcsolat is rendben legyen,de magaddal is jó lenne törődni..ha elszakad a cérna nem kell annyiban hagyni,és rá fogni,hogy biztos a régi dolgok miatt van.