Itt komolyan senki nem kapcsol mesét vagy mondókát a tévében az 1- 3 éves korú gyerekének?

Igen. Valóban sokkal több az autista. Ezért nem néznek tv-t a gyerekek.

De nem a tv okozta. Inkább az élelmiszerek szennyezettsége vegyszerekkel, műanyagokkal.

Sok szülő amúgy se néz tv-t mert nem érdeklik a celebműsorok sem a milliomodjàra ismételt ezer éves filmek/sorozatok.

Akkor a gyereknek minek kapcsoljon? Hogy az ilyenek mint te ne figurázzàtok ki?

Én pl nem sírok, akkor nekem megengeded, hogy ne kapcsoljak tv-t?

😀 Köszi.

Én nem sírok gyerek mellett, hogy fut a ház, főzök, takarítok, ellátom a kertet, a férjem vállalkozásába is besegítek néha, mégsem igazán kapcsolok TV-t gyerek mellett.

Mert alapvetően én sem nézen. Télen még csak-csak bekapcsolok néha magamnak valami dokumentumfilmet a háttérben, mikor főzök, amúgy sima tévécsatornákat tényleg nem nézünk itthon, a gyerek meg vagy velem van házimunka közben és mondókázunk, a kezébe adok valamit, játszás közben takarítok, vagy eljátszik kicsit magának, akkor pláne nem látom értelmét TV-t kapcsolni.

De mindemellett megjegyzem, sosem szóltam be senkinek, aki bekapcsolja a TV-t, nem is érdekel, az ő dolga, nem tartom ördögtől valónak, idövel biztos az én gyerekem is fog mesézni, de azt még mindig nem értem, miért olyan hihetetlen, hogy van, aki nem kapcsol TV-t gyerek mellett, és miért "szuperanya" emiatt.

Amúgy, aki sír, hogy gyerek mellett nincs kaja és semmire nincs ideje, annak akkor sem lenne, ha a gyerek fél napig a TV előtt ülne. Ez egy ilyen embertípus.

Ha ilyen egyszerű lenne szuperanyának lenni, mint ahogy a gyakoris kérdések sugallják...

De valahol ez szomorú is, hogy ilyen alacsony a mérce. Hogy a többség szemében már az extra, hogy valaki elvan a 0-3 éves gyerekével tv nélkül is.

Hogy az is szuperanya címet érdemel, aki nem dörmi mackóval tömi a gyereket, hanem gyümölcsöt és más egészséges nasit kínál...

Pedig ez még olyan messze van a szuperanyaságtól...

Ennél sokkal több, sokkal komplexebb.

Nem vagyok szuperanya attól, hogy máshogy foglaltam le a gyerekeimet míg itthon voltak. 3 és 6 évesek, és még a nagy se tévézik. Annyi más dolgunk van, hogy nem is fér bele. Nem hiányzik neki, nem kéri, mert nem szokta meg.

Tipikus érvelés ilyenkor... "mi is néztünk mesét,ami ugye pont gyerekeknek készült és itt vagyunk :)" Csak azt felejtik el, hogy amíg a Disney minden vasárnap volt kb egy órát. Lehetett áhítattal várni. Volt eleje, vége. Addig a mai mesék bárhol, bármikor mennek a youtube-ról, végeláthatatlanul és ezt a gyerek is tudja.

Ezen kívűl az bizonyított tény, hogy tv nézés közben az agy azon részei amiknek kéne fejlődniük, inaktívak, mivel azok a területek csak mozgás közben illetve élő beszéd hallgatása közben tudnak fejlődni. A sokat tvző gyerekek fantáziája kevésbé fejlett, mivel nincs rá szüksége, hisz készen kapja a képi világgal. Minél korábban kezdődik ez a fajta beszűkülés, annál károsabb - ez józan, paraszti ésszel is belátható. Illetve a tvvel töltött idő a hasznosabb dolgoktól veszi el az időt, legfőképp a 0-3 éves korban.

Nem mondom, hogy sosem látott a 2 éves gyerekem Bogyó és Babócát vagy valami zenés klipet a tvben, de nem napi szinten. Még hetente sem feltétlenül. A mi családunkban alapvetően nem központi elem a tvzés, még este sem. Karácsonykor volt egy télapós klip amit megmutattam neki. Azt kérte volna minden nap. Iszonyatosan gyorsan rá tudna kattanni. Viszont szerintem vannak értelmesebb dolgok ebben a korban, amit csinálhat. Zenét Bluetoothos hangszóróón szoktunk hallgatni. Pl ezt a télapósat is. Nincs szükség mozgóképre hozzá.

És azzal hogy ezt leírtam, aki kapcsol tvt azt hiszi elítélem, pedig ez csak annyiról szól, hogy leírtam én miért nem. Ennyi.

Múlt idő, mert mar mindkettő közösségben (oviban, bölcsisek nem voltak, én meg jelenleg táppénzen). 7 hónapig ketten voltak itthon.

Sokat voltunk levegőn, bent rengeteget olvastam nekik, játszottunk: mikor mi volt a sláger (gyurma, kirakó, legó, festés, rajzolás...stb.), együtt "házimunkáztunk", a nagy megkésett fejlődésű volt, átlag heti háromszor cipeltem terápiára... Rosszevő, rossz alvó, nagy figyelemigényű gyerek volt. Nagyon gyorsan elszaladt minden egyes nap. Sose volt igazán holtidő, hogy tévét kapcsoljak. Nekem nem hiányzott, ha alkalmam volt inkább olvastam, és este a férjemmel filmeztünk altatás után.