Mit tegyek, hogyha a világ beleszól a gyerekeim nevelésébe, és ennek következménye a gyerekeim elégedetlensége, boldogtalansága?

Ez megint csak bizonyíték arra, hogy jó lenne feltételekhez kötni a gyerekvállalást, az ilyeneknek, mint a kérdezö, meg kellene tiltani.

Szerencse, hogy a gyereket nem lehet tizenéves koráig bezárva tartani, ahogy a kérdezö szeretné, mert különben ebböl a gyerekböl is lelki roncs lenne ilyen beszükült élet mellett.

Hu baszki.. Mi is egyfolytaban szexeltunk az elején, mindenhol is. 4 evvel később, hazasokkent lassan ovis gyerekkel pedig pont ugyanígy nyomjuk! 🤣

Elugrunk boltba amig mama vigyáz ra és bevásárlás kozben a probafulkeben egymasnak esunk.

Ez nem ürítés, hanem vágyak, szerelem és kielegultseg.

Talán ha néha lenne bennne részed, nem lennél ilyen morcos és frusztrált.

A szerinted semmitmondó fagyizasig eltelt séta idő alatt ismerkedik a vilaggal, mi micsoda, mi miért van, beszélgetünk kozben egyfolytában. Megtanult kérni ismeretlenektol, megkoszonni és megerteni sok mindent.

Idegeneket, szituaciokat amiket nem tud befolyasolni vagy nem ő maga teremt otthon nem tud atelni, tapasztalni.

Te meg nem vagy normális.

Van is benne igazság, meg nincs is. Ha kicsit lecseréled a programot ételre, akkor nyilván az éhező örül egy falat kenyérnek is, de komolyan éheznie kell, hogy apróság is boldogságot okozzon neki?

Ráadásul ez a világ olyan szinten korlátlan(még én sem tudok mindent szexben, ételekben, programokban 30 felett sem), hogy egész életében találhat új dolgokat, pláne, hogy a világ ezekben az időkben nagyon durván rohamosan fejlődik.

Szóval így alapjaiban véve megbukik az elmélet, hogy korán kiégnek, meg elfogy az öröm, meg így kevésbé értékelik a minimumot, de minek is kellene értékelniük a minimumot? Kenyérből is van 500 féle, nem kell a minimumra törekedni. Sok új élményük lesz/van örökké, minden új lesz nekik, minden megmozdítja majd az újdonság-boldogság mércét:)

A sok program, holmi, tudás viszont valóban sok, szerintem inkább az a gond, hogy nehéz befogadniuk, emlékezniük ennyi mindenre, pedig ennél még később csak több jön. Én sem tudom tartani a lépést, úgy öt éve elvesztem a musicallynál, a tiktok már idegen volt, és még társkeresőkben sem tudom tartani a lépést ilyenekkel, mint a bumble.. Pedig alapvetően ebben a világban mozgok, de annyi új dolog, van, annyi inger, hogy sosem fogy el, sosem érzem úgy, hogy mindennel képben vagyok.. Nem fognak ráunni a jóra, mert mindig másfajta új jó felfedezni való van. Pl 30 felett voltam először bobozni, hát szuper volt. Most látom van ilyen fekve hasítsd a levegőt, mint a libegő, elfelejtettem a nevét, de ki fogjuk próbálni. Vagy itt a csőben nagynyomású levegő, mintha zuhannál azt mondják olyan, azt is kipróbáljuk, repülni fogunk, mint a madár:)

Szerintem nem ég ki, akivel sok jó dolog történik, sőt, inkább az tartja egyensúlyban a világot és segít továbbjutni, mert szr dolgok viszont mérhetetlen mennyiségben történnek a 22 után, a felnőttség minden terhével. Sokszor már korábban is beütnek ezek, szóval kell, ami egyensúlyt tart, és a sétálás csak 3 éves kor alatt "élmény", bár én a mai napig szeretik sétálni, amikor kellemesen hűvös van.

Nálunk az oviban sosem tévéztek egyébként, de töménytelen program volt, mindenféle ünnep, mindenki név és szülinapja, ezenkívül állatokat hoztak bemutatni, görény-kutya-sün-macska-nyúl mindenféle, színdarabokat játszottunk el meg ilyesmi. Minden hétnek volt valami témája, plusz kéthetente valami nagyobb program. A gyerekem is élvezte, meg a többiek is. A suliban is így szervezik, egyetemen is így szervezik, később meg olyan sok program lesz a magánéletedben munka mellett, hogy már az a pár munkahelyes csapatépítés meg továbbképzés, meg munkahelyi ünneplésekre alig marad idő. Szerintem egy felnőtt sem mondja, hogy fúj, el kell mennünk csapatépítésre étterembe vagy szabadulószobába, de borzalmas.

Szexnél is így van, annyi új dolog van, nem győzöd követni, de azért csak vannak kedvenceid(ételekben is, programokban is), amikhez vissza-vissza térsz.

Azért olyan ovit nem nehéz találni, ahol nem tévéztetik a gyereket...

Ehhez nem kell Waldorf, meg Montessori, mert az állami óvodák országos nevelési programja alapvetően tiltja a képernyőidőt. Nem is lehetne tv a csoportszobában, se laptop.

A sok játék se okoz bajt az oviban, mert 1, sokan is vannak rá; 2 normális ovikban nem az egyszemélyes játékok vannak többségben, hanem azok amik a szociális interakciót támogatják, amitől bizony fejlődik a gyerek.

A mi szimpla lakótelepi ovinkban nem lenne "elrontva" a gyereked.