Vajon tényleg ugyanannyira szereti a babánkat, mint a másik két gyerekét?

Ha még csak 3 hetes a babád, akkor nagyon pici még, az apukáknak is kell egy kis idő, hogy igazán közel érezzék magukat a babájukhoz. Főleg, hogy nem is éltek együtt. Mondjuk ezt nem értem, miért. Ti ketten egy pár vagytok vagy sem?

De leírom, hogy nálunk hogy volt. Én 21 éves vagyok (20 évesen szültem a kisfiamat). És van egy 18 éves öcsém. A szüleink, ha jól emlékeszem, 4 vagy 5 éve válltak el, azóta is van másik kapcsolatuk mind a kettőjüknek. És két hónapja született meg a féltestvérkém :) Apukám 50 éves fejjel vállalt mégegy gyereket, mert a párja mondjuk fiatal, 31 éves csak, és hát nem akarta úgy leélni az életét, hogy nincs gyereke, amit meg is értek. Mondjuk én örültem neki, hogy lett baba, öcsém kevésbé, de ő is szereti.

Nos, apukámék se igazán élnek együtt, mert eleve más városban laktak, más munkahely, ezért apukám csak hétvégén lakik ott, meg amikor szabadságon van. Most Karácsonykor jöttek haza mind, hozták a picurkát is, és láttam apukámon, hogy nagyobb érdeklődéssel beszélgetett velem meg tesómmal, hiszen mi már felnőttek vagyunk, meg hát már nagyobb a kötődés, ez természetes, de azt is láttam, hogy nagyon szereti a legkisebb gyerekét is, csak hát férfi, nem nagyon tud mit kezdeni egy ilyen pici babával. Szerintem inkább ez a gond nálatok is, nem az, hogy nem szereti úgy a babátokat, mint a másik két gyerekét. Meg mondjuk az se lehet túl jó, hogy a másik kettő meg van sértődve, amiért új baba lett. Nekem ez eszembe sem jutott volna, én nagyon örültem, hogy lett egy féltestvérem, Karácsonykor egész este őt dajkálgattam, meg a fiam is nagyon nézte (aki ugye neki az unokaöccse, pedig egy évvel idősebb :P).