Van itt olyan szülő akinek transznemű gyereke van? Milyen kortól kezdtétek észrevenni rajta, hogy transz és hogyan?

Addig nem lehet ezt állítani amíg nem kezdődik a hormontermelés a testben. Hisz amíg nem kezdődik a kamaszkor a gyerek szinte androgűn vagyis nem érdekli a szex és a nemiség. Amikor elkezdi érdekelni akkor kezd csak el körvonalazódni benne mi is érdekli és még akkor sem mindig biztos benne. Botorság szülőként eldönteni ő milyen szexuális beállítottságú amikor még a hormonok sem kezdenek el benne termelődni.

Én még 14 évesen sem tudtam épp mi érdekel,nemhogy 4 évesen🤣

Nő vagyok (biológiai nő). Kicsi koromtól látszott, hogy az érdeklődési köröm inkább sztereotipikusan fiús. Gyerekként sokszor gondoltam arra, hogy egyfajta tévedés, hogy lánynak születtem, és fiúnak kéne lennem. De mivel a környezetemből folyamatosan azt az üzenetet kaptam, hogy egy lány is játszhat kisautókkal, építhet komoly homokvárat, lehet fülig mocskos a játék miatt, lehet informatikus, matematikus, fizikus, akármi, és nőként sem kötelező sminkelni meg a divattal foglalkozni, nem éreztem úgy, hogy hivatalosan férfivá kéne válnom. A távolabbi környezet valamennyire erőltette volna a sztereotípiákat, de ennek szerencsére nem volt túl erős hatása.

Kicsi koromban (5-10 évesen) még jobban úgy gondoltam, hogy fiúnak kéne lennem, elsősorban hogy elkerüljenek a női nemi sztereotípiák következményei. Most, felnőttként, ami a biológiai részt illeti, örülök, hogy nő vagyok (és tudok szülni meg szoptatni). Azt, hogy a társadalom erőlteti a nemi sztereotípiákat, rossznak tartom, időnként ér emiatt hátrány, de ezzel együtt tudok élni. De ha a közvetlen környezetemből is a sztereotípiák erőltetése jön kicsi koromtól, akkor könnyen lehet, hogy az igényem a férfivá válásra is megmarad.

Hány éves a gyereked? Ha egy normális országban élnénk, azt mondanám, hogy 11-12 éves korig hagyd kibontakozni, öltöztesd úgy, ahogy szeretne öltözni és hívd olyan néven, amilyenen kéri, hogy szólítsák. De sajnos ebben az országban a propagandának köszönhetően, ha valaki már egész kicsi korban nem felel meg a nemi sztereotípiáknak és mondjuk kisfiúként hercegnőnek akar öltözni, gyűlölködés és kiközösítés vár rá. Nem tudom, hogy nálatok mi a helyzet, mióta áll fenn, mennyire vagytok mobilisak, de ebben az esetben lehet, hogy érdemes lenne megfontolni, hogy egy nyugati országban folytatjátok.

Serdülőkorban már kicsit más a szitu, ugyanis változik a teste és ezek közül sok változás visszafordíthatatlan. Vannak tök jó szerek, amelyek blokkolják a pubertást és ha később úgy dönt, mégis a testi neme szerint szeretné folytatni, akkor abbahagyhatja és ugyanúgy végigmegy ezeken a változásokon, csak pár évvel később. Természetesen ezeket csak akkor szabad alkalmazni, ha évek óta fennáll a dolog és nem csak valami hóbort. El kell vinni gyerekpszichiáterhez, hogy kiderítse, hogy valóban transzneműségről van-e szó. Ha igen, akkor később el lehet kezdeni a hormonterápiát. Gondolom, mondanom sem kell, hogy Magyarországon erre sincs lehetőség (sem a pubertásblokkolásra, sem a hormonterápiára a 18. életév betöltése előtt), úgyhogy ebben az esetben is érdemes külföld felé nézelődni.

Disclaimer: szülő nem vagyok, transznemű igen, talán tudtam segíteni. Azért legyen itt egy saját példa is. Én 11 éves koromtól nem tudtam, hogy mi velem a gond, csak azt, hogy valami nincs rendben, mert érdekelnek a női ruhák. 20 év kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy szeretnék hormonterápiát is. De van olyan ismerősöm, aki egészen pici kora óta pontosan tudja, hogy ő nem fiú, hanem lány. Szóval a transzneműség sokféle módon megjelenhet.

Van egy dokumentumfilm, Transhood a címe, transznemű fiatalokról és az ő útkeresésükről szól, mindenképpen nézd meg. Bemutatnak benne egy olyan kisfiút is, aki gyerekkorában sokat kísérletezik a nemi identitásával, de végül rájön, hogy ő fiú és nem akar változtatni. Szóval erre is van példa. Illetve van egy csoport a Facebookon, az LMBTQI személyek szülei, hozzátartozói, oda lépj be és ott tedd fel a kérdésed, relevánsabb válaszokat fogsz kapni, mint itt.