Éreztétek már azt, hogy inkább jobb lett volna, ha nem szültök még?

Nem. De en 31 evesen szultem az elso gyermekem, megvolt a diplomam, es sok mindent mar megtettem, amit meg szerettem volna tenni.

Arra meg nem gondoltal, hogy beadod bolcsibe, te meg visszamesz dolgozni? Kicsit sikerulne kimozdulnod, ami szerintem jot tenne. Vissza tudnal terni a felnott tarsadalomba. Fiam 18 honaposan kezdte a bolcsit, es kifejezetten jot tett neki is es nekem is. Es meg mielott lehurrgonanak, hogy hogy lehet egy 22 honapos gyermeket elkuldeni bolcsibe: hat kerem ugy, hogy egy ekkora gyerek mar szocializalodik mas gyermekekkel, es olyan dolgokat tanul a bolcsiben, amit otthoni kornyezetben nem tudna megtanulni.

Még nem éreztem, de én későn szültem, 31 éves koromban.

Ne keseredj el, megértelek, mert én addig, amíg nem jött a gyerek teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy változtassak az életemen.

Most csak fáradt vagy, de hidd el, nem maradsz le semmiről. Ahogy kicsit nagyobb lesz a lányod, építheted tovább a pályádat, énekelhetsz, gondolj bele mennyivel többet érzelmet énekelhetsz ki magadból így, hogy a lányod megtanított feltétel nélkül, önfeláldozóan szeretni!

Sokkal több lesz így benned, mint a kortársaidban, így majd meglátod, hogy csak jól jártál.

Fel a fejjel, majd elmúlik a melankólia, csak agyadra megy neked is az esős idő:)

Hát, bevallanom hogy a nagyon hisztis, stresszes napokon van hogy eszembe jut. Nehéz beszélni róla mert ugyanakkor lelkifurdalásom van hogy egyáltalán eszembe jut ilyen. Közben minden nap hálát adok az égieknek hogy egy ilyen gyönyörű, egészséges kisgyerekkel ajándékoztak meg. Én azzal birkózom meg nehezen, hogy úgy érzem a sok tanulás ellenére a gyerkőc mellet már sosem leszek olyan munkavállaló mint előtte, így hiába minden tanulás (rengeteget tanultam és tanulok), kidobott idő és pénz az egész és nem fogom tudni megadni a családunknak mindazt amit szerettem volna. Hobbim már nincs az állandó kötelezettségek miatt, de itt főleg a háztartásra gondolok, aminek egyszerűen sosincs vége és engem lassan megöl. És erre jön még a rengeteg hiszti, földön fetrengés, harc az öltözködéssel, peluscserével, ha olyan napunk van szinte mindennel. Sajnos van hogy azt gondolom hogy én ezt nem így akartam, minek kellett ez nekem? Közben pedig borzasztóan szégyenlem magam :(

A te esetedre visszatérve, ha apa úgyis külföldön van, nem tudnátok közelebb/oda költözni átmenetileg a nagyszülőkhöz hogy több pénzt tudjatok félretenni, legyen egy kis segítséged és ki tudj mozdulni néha, akár tanulni, dolgozni?

Én is hasonlóan irok mint a 10:03as!

Én is 23 évesen lettem terhes(nem tervezett)!Nekem is annyi tervem volt,munka+tanulás,párommal akkor nem olyan rég ismertük egymást,még kettesben lenni!De jött a kisfiam!Én is ugy érzek,néha hogy várhattam volna még,minek kell ez nekem!Főleg az esti horror altatásnál,és közbe egy szemétládának érzem,én is magam,hogy ilyesmi eszembe juthat...:(Néha sirok is,hogy meg sem érdemlem az én gyönyörű egészséges kisfiamat!Nem adnám semmi pénzért,meghalnék érte ha kéne,de bizony néha már nagyon nehéz!

Én terhességem előtt,nagy bulizós voltam,minden hétvége csak a buli,most meg...

De én abból meritek magamnak,hogy ha majd nagyobb lesz,akkor én is elmehetek megint kicsit szórakozni a párommal lenni!

Ne aggódj nem vagy egyedül.és örülök,hogy én sem!:)KITARTÁS!

Dehogynem!

Pedig én már 26 voltam, mikor született a nagy fiam, ő is véletlen volt, még csak 9 hónapja "jártunk" a párommal, mikor becsúszott.

Szerintem bölcsibe csak az vigye a gyereket, aki meg tudja oldani, hogy 6-7 óránál többet ne töltsön bent a gyerek naponta és ha beteg lesz (mert sajnos mindenképpen az lesz), akkor otthon tudjon vele maradni.

Ezt meg úgy, hogy teljesen egyedül vagy és semmilyen segítséged nincs, nem tudom elképzelni.

Sajnos a begyepesedésen szerintem csak a mindennapok könnyebbé-boldogabbá-izgalmasabbá tétele segíthetne. Nekem pl. nagyon hiányzik a társasági élet, mert lakótelepen nőttem fel, most meg egy alvó kisvárosban lakom, amitől már kezdek megőrülni! :)

Szia. Nekem 15 hónapos a lányom, 24éves vagyok most. Én 23évesen szültem! Sőt még nem is voltam 23. Mi annyival könnyebb helyzetben voltunk hogy nekünk már van házunk, de mi most vagyunk nehéz helyzetben, mert nagyon megemelkedett a részlet! De egy pillanatra sem gondoltam azt hogy túl korán jött!!! Sokszor én is éreztem hogy magányos vagyok, vagyhogy jó lenne kimozdulni itthonrol, olyankor jobb híjján leültem a gép elé és dumálgattam ismerősökkel! Van egy nagyon jó oldal ahol megértő fülekre talál az ember, kismamablog a neve, itt szoktam fórumozni a csajokkal! Nagyon sokat segít hogy velük meg lehet beszélni mindent! Én egyébként most gondolkodom azon hgoy ki kellene költözni családdal külföldre, hátha ott könnyebb!!!

nem könnyű a helyzeted neked sem, és fel a fejjel, majdcsak eljön az az idő hogy apa is otthon lesz veletek!!! kitartás!!!