Csak én unom az állandó kéregetést?

Ez azért nem ugyanaz. Neked van hova menned, van mit enned, van fedél a fejed fölött. Hiába dolgozol napi 12 órát, bizony megszorulnál, ha most egy földrengés romba döntené az otthonodat, és mehetnél hónapokra egy művház nagytermébe aludni. Ha hajléktalan lettél egy természeti katasztrófa miatt, az azért komolyabb, mint hogy textilpelus kerül a gyerek popsijára.

Természetesen nem kötelező segíteni, de jó érzés. Viszont próbáj meg viszonyítani, felnőtt ember vagy.

Én sem láttam, hogy kéregetnének, de amikor ilyen katasztrófáról van szó, én mindig igyekszem segíteni, pont azért, mert nem tudhatom, mikor kerülök én is ilyen helyzetbe!

A szívem összeszorul, ha arra gondolok, hogy elvisz mindenemet a víz, és tető, ruha, és MINDEN nélkül marad a családom. Remélem, ha neadjisten ilyen történik, akkor is lesznek olyan jóérzésű emberek, akik segítenek talpra állni. (és nem pénzzel, hanem küldenek ruhát, élelmiszert!!!)

Egész életemben úgy gondoltam, hogy adok valakinek (nem feltétlenül pénzt, hanem bármit), akkor azt a megajándékozott személyétől függetlenül vissza is fogom kapni sokszorosan.

Így én sem sajnálom azt a pár száz forintot tőlük, pedig nekem is hiteles panelom van, és nagyon be kell osztanunk a pénzt.

Ezek a tragédiák mindaddig ismeretlenek mindenki számára,amíg ő maga is bele nem kerül.Nagyon sajnálom őket (az iszapos szörnyűség károsultjait) és sosem tudhatjuk,hogy nekünk mikor fordul balszerencsésre a sorsunk.Szerintem aki tud,úgyis segít és ez nagyon jó dolog!

Ha összetalálkozom valakivel,aki segítséget kér,én segítek.

Ha őket kéregetőnek nevezed, akkor a belvárosban, metróaluljárókban, utcán kéregető emberek micsodák? És ők lehet, hogy több pénzt szednek össze egy nap, mint pl. aki gyedet vagy a gyest kapja... Inkább ezek bosszantsanak, de azok, akiknek az egész életük odavan, lehet, hogy még a gyereküket vagy szüleiket is elvesztették, nem csak az otthonukat, és tőlük sajnálsz egy kis médiát?

Nekem van rokonom a térségben, szomszéd faluban hálistennek, tőlük tudjuk, hogy egyáltalán nem olyan "rózsás" a helyzet, mint ahogy a tv-ben mondják. Sokkal több halott és eltünt is van.

Nem az a "hír", hogy Győzike éppen mit csinált, vagy Normiéknak milyen a családi életük, hanem sajnos ezek a komoly hírek.

És igen, én is elgondolkodom néha, hogy nekünk, chf lakáshiteleseknek ki segít, de egyenlőre van hol laknunk, van mit ennünk, és van mibe öltöznünk, van hol elaltatnom a gyerekemet... nem úgy, mint nekik!