Autista gyermekednek hogyan és milyen idős korában mondtad el, hogy autizmussal él?

Folyamatosan mentek az infók át. Most 7 éves, tudja.

Eleve sokszor kérdez arról, miért kell ennyi fejlesztésre járnia.

Nem igazán mondhatnám,hogy a kedvenc témája, hogy autista, de ezzel nem tudunk mit csinálni. El kell fogadnia.

7,5 éves és nem tudja, nem is kell tudnia. Amíg nem érzi másnak magát és ő bizony nem veszi észre, hogy totálisan más, nem fogjuk belé táplálni kvázi "betegségtudatként". Testvére se tudja.

Pár hetes kora hordjuk fejlesztésről fejlesztésre. Nyilván nem autizmus diagnózissal kezdtünk, így nem is kell hozzá kötnünk magyarázatként.

Kicsit furcsa volt az "öltözz kékbe napon", hogy ünnepli vakon az autistákat, de ez van.

2! Ezzel az a baj,hogy tanártól/fejlesztőpedagógustól/osztálytárstól fogja először hallani. És hatalmas törés lesz neki!!

Utána ezt már nem magyarázod ki...

Most komolyan azt javaslod, hogy egy gyereknek, aki teljesen normálisnak érzi magát, nem veszi észre a különbséget, nem zavarja:

nyomjam le a torkán, hogy MÁS, fura, kerülendő, hogy nehogy más tegye ezt meg?

A különbség tudod mi?

Hogy tőlem elhinné ÉS az okozna neki törést, míg mástól fel se veszi.

Szerinted ennyi idős iskolásként még nem szólt be senki neki (játszótéren, bárhol)?

Rajta kívül 3 auti osztálytársa is van. Egy se tudja kifejezetten magáról, hogy "mi a baja". Integráló normál osztályba járnak.

Igen,ezt javaslom. Mert nem fogja érteni, miért nem mennek neki a dolgok úgy,mint más gyereknek. Miért nem tud barátkozni,miért nem tud úgy kapcsolatot építeni,szocializálódni, beszélgetni, közösségben létezni,mint más,neurotipikus gyerek.

Mondok egy meglepő dolgot. A gyerek nem hülye. Pontosan tudja,érzi,hogy ő más,mint a többi.

De mivel te azt közvetíted felé,hogy "nem beszélünk erről, ez tabu,neked semmi bajod nincs", nem fog merni erről beszélni.

Hidd el. Tapasztalat. Nem írok/írnék neked hülyeséget.

Telnek a hónapok,évek,nyílik az értelme. Előbb-utóbb fel fog neki tűnni az autizmus-specifikus fejlesztés. Mert az autisták nagyon okosak és érzékenyek. Mindenre. Kis szivacsok,akik magukba szívnak minden érzést, meg is értik,csak nem tudják megfelelően kifejezni,mit éreznek.

De belül tudnak mindent.

Az meg,hogy folyamatosan közvetítik a diáktársai is felé,hogy ő más,és szerinted azt fel se veszi....azt nem is kommentálom.

Minden ilyen beszólás egy puzzle-darab. Össze fog állni neki,és AZ LESZ A TÖRÉS! Hogy érezte egész életében...és nem lett neki elmondva őszintén.

Ne akard jobban ismerni a gyerekemet, légy szíves!

Még két neurotipikus gyerek sem egyforma. Két autistát meg pláne nem lehet összehasonlítani. Vele élek, 6 évig otthon voltam vele teljes szimbiózisban, ismerem minden rezdülését. Tudom, hogy mikor mire van szüksége.

És arra pont nincs, hogy az önbizalmát roncsoljam. Bocsika

7!

Tudod, engem nem érdekel. Nem nekem lesz rossz. Mint leírtam, ez tapasztalat. Nem a hasamra ütöttem. (Nem a gyerekemről van szó, ő még csak 7 éves).

De dolgoztam felnőtt autistákkal is pedagógusként. Még megfelelő szülői hozzáállással és pszichés vezetéssel is nehéz elfogadniuk! Nemhogy akkor, ha az egész történet tagadásból indul...

De te tudod. A te gyereked. Én megosztottam veled az én tapasztalatom, hogy mihez vezethez ez.