Szülés utáni depresszió?

En nekem volt,bar nem jartam terapiara

A csaladom nem vette a lapot,hogy esetleg depressziós vagyok

Csak azt látták,hogy nem fürdök,csak alszok,a kislanyomat anyukam nevelte konkretan majdnem egy honapig ...a csalaodom meg csak puffogott,hogy csinaljak valamit magammal.

A ferjem is ugyanugy

Aztan szerencsere sikerult osszeszednem magam...a mai napig azt hallgatom meg nevetnek rajtam,hogy hogy viselkedtem akkor.pedig mar eltelt kilenc ev.

Mikor a fiam szuletett jott a szentmise,hogy remelik mar nem fogom elhagyni magam,stb...anyam ki is jelentette,hogy o nem jon segiteni a gyerek korul,ne is almodjak rola.

Szerencsere nem is kellett

Szoval ha szereto csaladod van akkor meg lehet oldani mindent ..ha szoptatsz akkor lefejt tejjel apuka,nagymama megoldhatja az etetest is.

Kettes, nagyon sajnálom, így nagyon nehéz lehetett leküzdeni!

Le a kalappal, hogy sikerült!

Igen,es ha szóba hoztam,hogy el kene menni szakemberhez,az volt a valasz,hogy nem depresszios vagy,hanem csak lusta,hulye stb

En azt mondom,hogy ne feljen senki segitseget kerni...most igy evek multan en is tiszta hulyenek erzek magam,hogy hagytam magam lehappolni.

2

A mai napig mondom neki,hogy o is ugyanolyan szemet volt velem,mint anyam,segitenie kellett volna

Azt mondta,hogy igen,tudja,csakhat neki is uj volt minden

Kulomben ferjnek,apanak tokeletes,csak ot is eleg furan neveltek a szulei.

2

Nekem szerencsére nem volt, pedig rettegtem, hogy depressziós leszek.

Nagyon depressziós fiatal felnőtt voltam, öngyilkossági kísérlettel, iskolai lógásokkal, destruktív viselkedéssel.

Aztán kilábaltam belőle.

A terhességem minden napját gyűlöltem, rossz volt, nehezen viseltem, állandóan hánytam, naponta 5-6-7 alkalommal, nem tudtam simogatni a hasam, nem állt rá a szám, hogy beszéljek hozzá. Pedig terveztük, örültünk neki, vetélés után fogant meg.

S a múltam meg az adott állapot miatt rengeteget beszélgettünk a férjemmel, hogy ha bármit észlelek, vagy ő lát rajtam, lépünk, ott lesz, segít. A család mindkét részről szintén a támogatásáról biztosított.

De szerencsére nem volt semmi negatív utóhatás. Ahogy kibújt a kisfiam minden ellenérzés megszűnt, s 1 hónapos korára elkezdtem rendesen megszeretni :)

Szerencsére nincs vele extrém sok gond, valószínűleg ez is hozzájárult, hogy nem lettem depressziós.

Számomra felfoghatatlan a családod hozzáállása 2-es hozzászóló :( Minden tiszteletem a tiéd, hogy egyedül kimásztál ennyi negatív ember ellenére is.