Boldogabb, vagy boldogtalanabb lettél azóta, hogy gyereked lett?
Tehát, mi változott az életben? Gondolom, több lett benne a csoda, és több lett benne a munka is. Álmatlanság és gürizés az egyik oldalról, de extázis a másik oldalról, hogy ott a saját biológiai leképződésed. Na de melyik érzelem dominál?
Babakocsit tologatni maga a megtestesült gyönyör, vagy inkább a kötelező kényelmetlenség?
Gyereket altatni hangulatos, chill élmény, vagy nyűg?
Az is érdekel, milyen, mikor már idősebb a gyerek. 6-9 éves. Több az öröm, vagy több a fáradalom bennük?
Tehát a lényeg: Abból a fajta extázisból, ami végigfut az egész testeden, gerincedtől az ujjaid végéig, na abból kevesebb, vagy több lett azóta?
válasza:
válasza: válasza:#9, már neharagudj, de te miről beszélsz?
Csak olvasd végig itt Gyakorin a gyerekvállalás-nevelés témát, inkább pont, hogy divat lett alázni az egész gyereknevelést, hogy ilyen meg olyan szar az anyaság, szívás, tönkrebassza az életed, stb.
Igenis, hogy már nem tabu semmi, ahogy a szülés utáni depresszió sem, de hogy egyesek mit le nem művelnek a trágár válaszaikkal...
Érdekes, hogy többen is írták, hogy a gyerek célt adott az életnek, és ez fontos. A cél egyenlő a boldogsággal? Tehát, arra a szintű érzelemkitörésre gondolok, amikor az ember ha akarná, se tudná visszafolytani a mosolyát, a testet elönti a végtelen energia, és úgy érzed, örökké élsz? Ilyen impulzusokat ad az, ha van egy célod, és ha ezek a célok apránként beteljesülnek, és adagolják ezt a "feel good" érzést? Mondjuk, kimondja az első szót. Vagy csak nézed, ahogy próbál lábra állni, és ha sikerül, akkor azt transzként éled meg? Mert bármennyit is szenvedsz előtte, az a szenvedés mind megtérül a gyerek képében? Ahogy mozog, ahogy néz rád, ott megszűnik minden fájdalom?
Ha ilyen a gyerekvállalás, akkor belevágunk. Én az a típus vagyok, aki látja az életben a fényt, és a sötétet is. Az illúzióimban persze hogy az van, hogy a gyerek fényesebb lenne a Szíriusznál is. Én nem félek a nehézségektől, a kihívásoktól. Tökéletesen tisztában vagyok vele, mekkora felelősség lehet, és mivel jár. Nem látom rózsaszín szemüvegen keresztül a világot, és nem is fogom fel társadalmi kötelességnek. És ha vállalnék gyereket, onnantól ö lenne az első. Minden más (személyes igények) csak utána, az ő boldoggá tétele után következnének, és tudom, mivel jár. Rég megtanultam, hogy meg kell dolgozni mindenért (élsportoló voltam), mert minél több az áldozat, annál nagyobb lesz a sikerélmény is. Őszintén szólva én csak három dologtól félek: Egy, hogy betegen születik. Nem tudom, tudunk-e tenni ellene valamit, mondjuk hogy előtte kivizsgáljuk magunkat, és a magzat fejlődése közben is folyamatosan vizsgáljuk a fejlődését, és egészségesen élünk, de gondolom ez sem garancia. Másik dolog, amitől félek, hogy elrontjuk a nevelését. Annyira meg akarunk neki adni mindent, hogy pont ettől fog válni kiégett felnőtté. Sok példát láttam már erre. Vagy túlzottan szeretjük, és ezt a szeretetet majd nem kapja meg a nagyvilágtól, pedig elvárná. És pontosan ez, a harmadik félelmem a jövő. Hogy teljesen mindegy, mi hogy neveljük, ez a morális válságban szenvedő világ azt tesz vele, amit csak akar, szülőként csak részben lehet befolyásunk erre az egészre. Nehéz megtalálni a határt, hogy ne legyél szülőként se zsarnok, se mindent megengedő, a gyerek érezze, hogy törődsz vele, de ne érezze, hogy mindent megkaphat, stb, stb. Tehát, ezek a félelmek. Az áldozatoktól kicsit sem félek.
válasza: válasza:#15, miért, mi történt?
Beteg gyereked született?
válasza:"Érdekes, hogy többen is írták, hogy a gyerek célt adott az életnek, és ez fontos. A cél egyenlő a boldogsággal?"
Nem a cél. A megvalósítása.
Mielőtt gyereked lesz, sokmindent megengedhetsz magadnak. Elhanyagolhatsz dolgokat. Nem muszáj rendszeres életet élned. Halogathatsz.
De amikor egy újszülöttet el kell látnod, és három óránként meg kell etetni, akkor rájössz arra, hogy mi a pontos napirend szerinti élet. Amit addig csak a szüleid elvárásából ismertél, távolról. És számos kihívást tartalmaz a gyerek. Hiába készültél a legmenőbb babaváró könyvekből. Később, ahogy ahogy növekedik csak a rendszeresség lazulhat egy kicsit, és három éves korában már nem fog vörösödve üvölteni, ha felébred és éhes. De a következetességnek maradnia kell. Akkor másféle kihívások várnak. Mert még a Dr. Spock sem ír arról, mi a teendő a WC lefolyóba gyömöszölt maci, és a zongorába szórt 2 kilónyi rizs esetén.
Na, amikor egy ilyen zűrös nap közben mindent megoldottál, és a nap végén lefektetted, és elaludt, és odabújsz a kedvesed mellé egy nagy szusszanásra - hogy újjé, ezt a napot is túléltem, és büszke vagy magadra - a kedvesed pedig gyengéden megcirógat - na az a boldogság...
válasza:A kisfiam még csak 9 hónapos, gondolom a neheze még csak most jön, de egyelőre hihetetlen boldog vagyok.
Ahogy ilyenkor elnézem az angyali kis arcát, ahogy a kiságyában békésen alszik, el sem hiszem, hogy ez a kis csoda tényleg az enyém.
Egyedülálló anyukaként fel vagyok készülve fejben sok mindenre, de tudom, hogy valószínűleg sokkal rosszabb is lesz, mint amit most el tudok képzelni... de igyekezni fogok a legjobbat nyújtani anyaként, többet (egyelőre) nem tehetek :)
Az akadályok leküzdése, problémák megoldása is tehet boldoggá, remélem összejön :)
válasza:"15-ös, ezt maximum akkor tudnám elképzelni, ha a gyerek betegen születik. Ellenkező esetben az ember azért utána gondolna, mielőtt vállalja. "
Jó neked, hogy csak akkor tudod elkepzelni. A valóságban azért ez nem így van. Nem 15. voltam.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!