Férjemnek van egy down szindrómás 32éves tesója,az anyukájuk a gyámja.Nekünk van 3kisgyerekünk.Ha az anyukájukkal bármi történik,és mi nem tudjuk vállalni a gondozását akkor mi a teendő?Nagyon sok gondozást igényel.

Kerestek neki egy nappali foglalkoztatót, vagy akár egy bentlakós otthont.

Mondjuk sok downos egész jól boldogul, ha megfelelően irányítják. Nem lehet, hogy anyuka nagyon kiszolgálja?

Nálunk apukámnak volt Down-os testvére. Apám meghalt, apám másik testvére is. Én maradtam az egyetlen leszármazott. Amikor a mamám megtudta, hogy rákos, és nem sok van neki hátra, engem akart a Down-os fia gyámjának. Akkor 22 voltam. Nem vállaltam. Mama azt találta ki, hogy keres neki gondozót, aki odaköltözik. Végül egy családot talált, a nagymama beköltözött a Down-os fiú mellé a házba, a telek hátsó részére meg épített a néni lánya egy házat, tehát ott laktak egyrakáson, mindig volt valaki, aki tudott foglalkozni a fiúval. Végül 42 évesen meghalt, de utolsó éveiben szórakoztatóbb élete volt ezzel a családdal, mint anno a nagymamámmal, aki érthető módon már belefásult évek alatt az egészbe. Ja, a fiú önálló volt, szobatiszta, de beszélni nem tudott, és kb. 10 éves gyerek szintjén gondolkodott. Sose vitte sehova a mama, iskolába sem járt soha. Mindig kapun belül volt, túlsúlyos is volt elég rendesen a mozgáshiány miatt.

Mivel nem vállaltam a gondozást, egyetelen örökösként mindenről le kellett mondanom a gondozó család javára, de ez így volt igazságos. Sosem bántam meg.