Mennyire spontán szerveződnek a családi programok?

Hát, ide biztos be nem teszi ember a lábát, ha előre nem beszéltük meg, hogy jönnek akármennyire közeliek. Pedig még gyerek sincs, csak hamarosan. Vagy megmondják, hogy X nap X időre jönnek (vagy legalább hozzávetőlegesen, pl. dél körül), vagy nem jönnek. Persze, van olyan, hogy spontán megkérdezik tőlünk, hogy van-e kedvünk aznap/másnap menni valahova, de ha éppen más tervünk van, mindenki szépen beletörődik. Szerintem alapvető tisztelet, hogy nem szórakozunk a másik idejével, nem váratjuk meg önhibánkból a házigazdát, mert amúgy be kell vásárolni, úgy kell főzni/rendelni, esetleg talán szeretne magának programot szervezni a hétvégére, stb.

Szóval itt nálunk előre megbeszélés van.

Hát nálunk hónapokkal előre meg vannak beszélve ezek és még így is van hogy spontán nem jön össze mert valaki megbetegszik. Mindenhol vannak gyerekek, csúszások...

Nem tudom elképzelni se hogy spontán hogy futnánk össze. Mindenkinek van saját élete, nem járkálunk 2 naponta a nagyszülőkhöz, ők is dolgoznak, van saját programjuk stb.

Persze van hogy valami miatt felugrunk ami aznap derül ki, de akkor általában nincs ott más és célja van a dolognak (pl. Megkérnek hogy vigyek valamit, nyomtassak papírt, segítsek az ügyintézésben stb).

De abból amit írtál az jön le hogy aki ezt mondta azt várná hogy gyakrabban, napi szinten essen be hozzá valaki. De elég furán fejezte ki ezt, ha jól gondolom.

Mi olyanok vagyunk,hogy amikor gondolunk egyet beülünk az autóba és megyünk.

De volt rá példa,hogy sógornőm,anyuék csak úgy gondoltak egyet és jöttek.

Engem nem zavar ez.

Egyetlen kikötések van,hogy este hat után mar ne jöjjön senki,én se megyek akkorar sehova.

Megvan az esti rutin a gyerekeimnek és ha az felborul,felborul az egész éjszakai alvás,minden.

Mi viszonylag távol lakunk mindenkitől, de szinte minden hétvégén van itt valaki, vagy megyünk valahova. Ez a spontán lépéseket viszonylag kilövi, de ha valaki ebédre/vacsira jön, akkor azért be kell vásárolni előtte, nagyobb adagot főzni, stb. szóval szól mindenki előre. Abból viszont nálunk semmi gond, ha nincs kész a kaja mondjuk időben, beállnak segíteni, beszélgetünk nem tudom. Ahogy más csak egy kb. időpontot mond az érkezésre (mondjuk 13-14 körül), én is kb. kész leszek addigra a kajával. Vagy pizzát rendelünk. :D Nálunk az ilyenekből sosincs baj, mindenkinek ez a mentalitása. A férjem az a típus, aki szereti előre precre pontosan tudni mikor mi fog történni, kénytelen volt hozzánk lazulni egy kicsit. :)

Szóval mivel a szüleink 150 km-re laknak, nincs olyan, hogy csak úgy beugrunk, vagy beugranak. Olyan van, hogy spontán programoznak valahol felénk és szólnak, hogy erre járnak, utána beugranának egy-két órára, ha jó jó, ha nem nem, de ezekkel nekem semmi bajom, nincs sértődés ha éppen nem jön össze.

Mi így nőttünk fel igazából, a nagymamámnál átjáróház volt, mindig jött-ment valaki. Sokáig telefonja sem volt, hogy egyáltalán szólni tudjon neki bárki is. Mi a családot mindig szívesen látjuk, ezért szeretem, ha akár spontán is beugrik valaki amikor éppen ráérünk. Nem elvárás, hogy legyen kaja, rágcsa, meg üccsi, nem ezért jönnek.

Nyilván más lenne, ha közel laknánk egymáshoz és boldog-boldogtalan jönne ha kell, ha nem. :D