Hallottál olyat, akinek beteg babája született és akkor vagy később derült ki, hogy gond van a kicsivel és nem szerették volna vállalni? Milyen lehetőségeik vannak?
Örökbe lehet adni vagy állami gondozásba vagy intézménybe esetleg?
Barátnőm kisfia csak pár hónapos, de mióta megszületett igazából már rengeteg egészségügyi probléma volt nála. Komolyabb fertözések, és szívhiba is kiderült meg agyi ciszta. Sajnos volt hogy én vittem őket kórházba, mert neki már a szülei nem is élnek.
Már magánúton levettek egy genetikai szűrést, hogy meggyorsítsák a folyamatot. Szegény nagyon bele van betegedve. Első babája és nem is akar most már többet. Elhatárolódik a kicsitől és azt mondja hogy nem tudná felnevelni ha beigazolódna hogy valami betegsége van, ami úgymond gyógyíthatatlan. Én ilyennel még nem találkoztam a környezetemmel, de látom hogy őt mennyire megviseli.
Már most azon gondolkozik hogy abban az esetben nem szeretné megtartani.
Gyerekkori barátnőm, mintha a testvérem lenne, nem is tudok neki nagyon mit mondani. Nagyon sajnálom őt. A férje igazából mellette van, de nagyon meg vannak törve.
Mesélete, hogy nekik van egy ismerős, ahol beteg gyereket nevelnek és azt már eldöntötték, hogy ők ezt nem bírnák lelkileg. Bár azt sem tudom hogy más megoldást, hogy bírna ki lelkileg. Most viszont nagyon azt látom rajta, hogy ellátja a kicsit de nem kötödik és nem is akar mert fél hogy beigazolódik valami.
válasza:Van egészségügyi gyermekotthon, ahol súlyos állapotú gyerekeket látnak el. Az más kérdés, hogy milyen módon. Van ismerős, aki emellett döntött családi nyomásra. Nem tudja, hogy helyesen-e. Heti többször látogatja, amikor kórházba kerül, akkor pedig minden nap bent van nála. 6 éves a kislány, mai napig örlődik.
Semmilyen irányba ne befolyásold őket. Ezt nekik kell végigrágniuk magukban. És kell ehhez idő. Az is lehet, hogy javul a gyerek állapota. Mi kislányunk is sérült. Babakorában 2 forintot nem adtak volna arra, hogy forogni fog. Fél éves volt, amikor az első félmosoly megjelent, addig semmilyen módon nem jelzett semmit, szegény csak feküdt. Ehhez képest most járni tanul, mindig mosolyog, imád minket és mi is őt.
Én semmit sem mondok neki, nem is tudok mert át se tudom érezni.
Csak próbálom megérteni és támogatni.
Ő azt mondja hogy ha genetikai betegség derül ki, azt nem tudná elfogadni mert azon nem lehet változtatni. Igazából ugy tudom azt beszélték meg a férjével hogy ha értelmi elmaradást okoz, akkor semmiképp sem vállalják. De pontosat nem tudok, mert szerintem ők is mindennap örlődnek. Igazából nagyon maga alatt van, sokszor beszélünk is. De azt csak egyszer mondta hogy mindenképp fel fogja nevelni. Mióta a genetikai teszt megvolt azóta szerintem sokkal rosszabb. Nem tudom meddig kell várniuk azeredményre de nyilván én soha semmire sem beszélném rá vagy ellen. Mert nem tudnék én se hogy dönteni+ilyen súlyú dologban nem is szabad szerintem tanácsot adni. Max támogatni.
válasza: válasza: válasza:Én a depressziohoz tudok hozzászólni.
Első gyereknél kezdődött nekem is, pedig vártuk, akartuk.
Anyukám látta el a babát egy hónapos koráig mert én képtelen voltam rá.
Csak aludtam és csak aludtam.
A férjem és anyu voltak akik kirángattak belőle, szerencsére.
Második gyerekkel ugyanúgy kezdődött, pedig ő is tervezett baba volt.
Nála mondjuk összeszedtem magam viszonylag elég hamar.
válasza:Egy ismerős 9 hónaposan adta otthonba a gyerekét, nem látott, hallott értelmileg is visszamaradott volt, fizettek az otthonért, látogatták nem mondtak le róla, de kezdett rámenni a család is a többi gyerek a kapcsolatuk.
Nekik ez volt a megoldás, hogy ne menjen mindenki tönkre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!