Akinek nincs kilátás arra, hogy a gyereknek saját lakást biztosítson, ha eljön az idő, az ne is vállaljon?

Nem tervezek lakást adni egyik gyerekemnek se. Ahhoz fogom hozzásegíteni, hogy megfelelő végzettséget/szakmát szerezzen, amivel nem esik nehezére a saját lakhatásáról gondoskodni. Mo-n főleg nem muszáj röghöz kötnie magát egy lakással. Én se fogom ide láncolni.

Nekünk van. Nem a szüleink tolták alánk. Közösen dolgoztunk meg érte, bérelt lakásban kezdtünk, első oda született, a második sajátba, amit 4 éve vettünk.

28 vagyok. Az én korosztályomban a családban, barátok között, ismerősök között egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan kaptak ingatlant csak úgy, életkezdésnek..

Ez nettó hülyeség. Attól, hogy nekem nem vettek a szüleim lakást, még nem albérletbe szültem. Megvettem/megvettük közösen a férjemmel hitelre mint kb mindenki más. Ez ilyen újkeletű dolog, hogy szó szerint mindent a gyerek alá kell rakni még mielőtt megszületik.. nyílván ha van lehetőség akkor megadom neki. Ha nincs akkor megoldja máshogy

Két gyerekem van..

Nem tervezunk nekik lakást venni.

Majd egyszer ha meghalunk övék lesz a házunk, megoroklik ketten.

Aztán, hogy hogyan osztjak meg,mennyire fognak érte harcolni egymással, az már az ő dolguk.

Csak a mostani életképtelen Z generáció agymenése, elvárása ez.

Régen sem tehette meg mindenki, hogy házat tegyen a gyereke alá.

Nem tervezek egyik gyerekemnek sem házat venni. Nekem az a feladatom mint szülő, hogy szeressen, neveljen, kezében legyen egy szakma, és az életre készítsem fel őket.

Dehogyis, egyáltalán nem önzőség.

Ettől függetlenül mi szeretnénk a gyerekeknek egy-egy kis lakást venni. Röghöz ez nem köt, ki is lehet adni ha úgy alakul az életük.

Azt írta valaki, hogy nincs értelme minden alájuk tenni, de pont azért minden egy lakás, mert egy életen át kell érte gürizni. Amúgy csak a normális élethez szükséges alap lenne, hogy van két nyamvadt szoba egy kis konyha meg egy fürdő ami az ember sajátja. Innen lehet kezdeni az életet és az lesz a minden.

A mi családunkban látszik, hogy minden generáció még tovább jut mint az előzők és az előzők azzal segítik amivel tudják. Én hiszek ebben, szerintem jó. De nyilván egy generációk óta jól élő polgárcsalád más mint a miénk.

A taníttatós mesében nem hiszek, tapasztalatból. Mire esetleg keresne az ember, már a saját családjának gyűjt, párkapcsolatban van, onnantól sose lesz lakása.

Nekem ez nagyon fontos hogy a lányom sose legyen olyan nincstelen, mint akár én akár a nővérem, hanem legyen egy olyan rohadt szobája, amihez semmiféle pasinak férjnek nincs semmiféle joga, ahová bármikor elmehet.

Emellett nem szeretném, hogy a szakmaválasztást ez befolyásolja. Sok szakmába sokáig kb befelé kell tenni a pénzt. Rengeteg lehetőség nyílik meg az életben ha huszonévesen nem kell otthonra kuporgatni a kezdő fizuból.

De ez csak az én véleményem (szerencsére mondjuk az uramé is), persze senki nem tudja milyen lesz az anyagi helyzetünk később, de ha csak egy jelentősebb összeg összejönne nekik, már azzal is előrébb lennének mint pl anno én.

Hozzáteszem, engem is normálisan neveltek és diplomáig eltartottak a szüleim, utána átmeneti lakhatási segítséget kaptunk, én nem tettem nekik a saját lakás hiánya miatt soha szemrehányást (de a nővérem mondjuk igen).