Gyermekvállalás, biztos voltál benne?

Ha harmonikus lenne a kapcsolat, akkor nem lennél ennyire bizonytalan.

"mások 5x ennyit veszekednek, mégis bevállalják es tök jó minden" - hidd el, hogy négy fal között rohadt nagy problémák vannak az ilyen kapcsolatokban.

Kérdés, hogy hány évesek vagytok, illetve a kapcsolat elején kinek mi volt a véleménye a gyerekvállalásról. Mert ha akkor te teljes meggyőződéssel mondtad, hogy igen, persze, majd lesz gyerek, szeretnél, akkor nem csoda, hogy a menyasszonyod, akiben már láthatóan megvan a vágy, régóta, úgymond számon kéri rajtad, hogy na, akkor?

Az is megérthető, ha változott közben a véleményed ezzel kapcsolatban, viszont ha sosem akartál, akkor nagy hiba volt úgy tenni, mintha, és ráhagyni, hogy persze, majd egyszer.

És nem, ez nem egy jó kapcsolat.

Szerintem nagyon alaposan gondold át, hogy mit szeretnél, és ha nem vagy (majdnem) teljesen biztos abban, hogy akarsz gyereket, nem évek múlva, hanem mostanában, akkor engedjétek el egymást.

Nálunk mindketten szerettünk volna, már a kapcsolat elején meg is beszéltük. A férjem mégis kicsit elbizonytalanodott, mikor oda került a sor. Egyébként én is sokat gondolkoztam rajta, hogy minden megváltozik majd, stb. Ez szerintem normális. De alapvetően nem volt kérdés, hogy legyen. Viszont még így is, ezzel a minimális elbizonytalanodással is nagyon sokat beszélgettünk, átrágtuk a dolgokat újra. És még így is volt félelem bennem, hogy mi van ha én erőltetem, majd mégis meggondolja magát, akár később, hogy ő mégsem ezt akarta. Erre kicsi az esély, de ugye sosem lehet tudni.

Viszont te azt írod, hogy benned egyre távolabb kerül ez a téma. Na ez az egyenes út ahhoz, hogy nagyon hamarosan szétmenjetek. Csak nem mindegy, hogy most, vagy egy gyerekkel is kiszúrtok.

Én nem voltam benne bizfos hogy akarok, a férjem győzőtt meg hogy akkor legyen, de akkor is bizonytalan voltam, csak már nem volt mire várni.

Mi nagyon keveset veszekedtünk, és azok is nagyrészt tőlünk független dolgok voltak. 10 éve voltunk együtt egy szinte álomszerű kapcsolatban. Amióta megvan a gyerek felborult az álom életünk és az álom kapcsolatból a válás szélére sodródtunk. Nyilván nem a gyerek hibája, hanem a mienk, de ha nem vállaljuk valószínűleg soha nem jönnek elő ezek a problémák.

Engem földhöz vágott ez a döntés.

Egy ingatag, alapból rossz kapcsolatba semmiképp nem ajánlom a gyerekvállalást, mert minden kapcsolatot próbára tesz és nem fogja kiállni a próbát valószínűleg.

Fő kérdés: biztos voltam benne, igen. Voltak kérdéseim és bizonytalanságaim, de a párkapcsolatomban is teljesen biztos voltam, együtt éltünk már előtte pár évig, sokat beszélgettünk, tervezgettünk, ugyanazt akartuk és ugyanannyira. Szóval így belevágtunk. Jó döntés volt, nem bántam meg, még ha nehéz is.

Szerintem a párodnál az óra ketyeg, azért ragaszkodik ennyire a témához. 32 évesen már azért erősen pörög az idő a nőknél, lehet, hogy úgy van vele, hogy a részletek nem számítanak, hogy a kapcsolat milyen, az életetek milyen, neki MOST kell a gyerek és kész, lényegtelen kitől, lényegtelen hova. Viszonylag gyakori történet.

Viszont egy gyereket így, vonakodva biztos nem vállalnék be. Nekem 2 lányom van, akartam mindkettőt, biztos voltam a döntésemben, de most pár évvel később, 5 és 3 évesekkel egy kicsit átértékelem az életem :D Nagyon szeretem őket, de ha nem akartam volna elejétől kezdve, ha csak magamra erőltettem volna a döntést, akkor ez valószínűleg még nehezebb lenne. Ezt félig nem lehet csinálni, nagyon kimerítő, pedig nekem a férjem is kiveszi a részét belőle, szóval még csak egyedül sem vagyok hagyva velük. De ha a gyerekek egy alapból ingatag kapcsolatba érkeznek, és egyikünk még csak nem is igazán akarja őket, hát akkor annak garantáltan sírás a vége.

Amúgy persze, minden kapcsolatban vannak veszekedések, ez ilyen. De nem mindegy, miről, mennyi és mennyire intenzív. 11 éve vagyok a férjemmel, akárhányszor összevesztünk, sosem tartott tovább pár óránál, és pofon meg anyázás fel se merült. Nemhogy még napokig tartó dacos távolságtartás vagy megalázkodás, a másik fél teljes beletörődése a helyzetébe a "béke" kedvéért. Ez, amit leírsz, ez nem egy jó kapcsolat. Az, amit leírsz, az nagyjából egyenértékű azzal a helyzettel, amikor erőltetni kell a pukizást. Tudod előre, hogy a vége egy nagy adag kaka lesz.