Gyermekvállalás, biztos voltál benne?
Ha igen mi lett? Ha nem mi lett?
Menyasszonyom van, 4 éve együtt, de legalább ennyi ideje heti kérdés a gyermekvállalás. Mikor szeretném már, mikor kezdjük el, mikor mikor és mikor. Minden egyes mikorral nálam belül egyre távolabb kerül ez a dolog. Alapvetően jó a kapcsolat, ugyanakkor néha kis apróságon is hatalmas veszekedések jönnek össze, elindulnak részéről fenyegetések szakításról, amit úgy tudok megállítani, ha úgymond megalázkodom, kérem hogy hagyja abba ezt a viselkedésformát, majd kis híján elismerem én tehetek mindenről, ilyenkor talán 2 nap alatt megnyugszik, minden a "régi" legalábbis nála, bennem meg megmarad minden egyes hülyeség ami független attól ki hibája, a hivatalos jegyzőkönyv szerint én voltam a hülye, azért szidta az anyámat és osztotta a pofonokat is, mert én ezt váltottam ki belőle.
Persze minden kapcsolatban vannak viták, nem felhőtlen semmi, de nem tudom már mi a normális, amire nyugodtan lehetne gyereket vállalni. Úgy értem mi általában tényleg megvagyunk, néha vannak viták, emiatt nehéz nekem bevállalni, de lehet mások 5x ennyit veszekednek, mégis bevállalják es tök jó minden. Nem tudom amiben vagyok, ez az élet rendje jó ez így, vagy inkább hajkurásszak egy olyan kapcsolatot helyette, ami lehet nem is létezik.. szerintetek?
Alapvetően én nem mondanám rossznak a kapcsolatot, szeretjük egymást, csak ezek a ritka veszekedések tudnak magyon elfajulni, ilyenkor mintha más emberré válna, lehet skizofrén vagy nem tudom :D
Szóval ezzel a konfliktuskezeléssel kellene kezdeni valamit, gondolkoztam már párterápián is ahol mindketten el tudjuk mondani a nézőpontokat, és egy kívülálló szakember tudja megmondani "kinek van igaza" és/vagy tippeket tud adni hogyan javítsunk ezeken. Ha ezek nem lennének bele mernék vágni, mert egyébként minden más rendben van.





Egy tökéletes kapcsolatot is meg tud tépázni a gyerekvállalás. Ahol eleve gond van ott még jobban felszínre hozza a gondokat.
Tisztáznod kellene magadban, hogy egyáltalán akarsz-e gyereket és ebbe a kapcsolatban akarsz-e illetve hogy ezt a kapcsolatot egyáltalán akarod-e.
Ha mindenre igen a válasz szerintem menjetek el szakemberhez, hogy a kommunikáción javítsatok. Nagyon ritka az olyan kapcsolat, ahol soha semmilyen vita nincs, de lehet kulturáltan is vitatkozni. Az, meg hogy nekem vagy neked van igazad és ezen lovagol valaki az szerintem gyerekes dolog.
Az pedig egy dolog, hogy gyereket akarsz. Nem biztos, hogy egyből sikerül is. Mi a férjemmel majd 10 évet vártunk rá és lombikkal sikerült csak. Persze igen van akinek elsőre sikerül, de nem tudhatod, hogy ti is azok között vagytok-e.





Eloszor is
“4 éve együtt, de legalább ennyi ideje heti kérdés a gyermekvállalás. Mikor szeretném már, mikor kezdjük el, mikor mikor és mikor.”
-
Azert az ember az ismerkedes elejen letisztazza, foleg a ti esetetekben 28-30 evesen, hogy egyaltalan akar-e a masik hazasodni, akar-e gyereket, ha igen, nagyjabol mikor, es a “majd egyszer” az nem igazan megfelelo valasz.
Viszont. “azért szidta az anyámat és osztotta a pofonokat is” ez a fajta viselkedes nem fer bele egy parkapcsolatba, gondolom a parod nagyon akar gyereket, frusztralt, de ez akkor sem toleralhato.





Jaj! Csak néha pofozkodik? Remek😂
Ez, a szakítással zsarolás és a te reakciód is azt mutatja, hogy toxikus kapcsolatban élsz. Nem a mennyiség számít. Nem hogy gyerek nem való oda, rég nem is szabadna együtt lennetek.

























Első pofonnál ott hagytam volna.
Ha te lennél a nő és a másik a férfi, akkor mindenki ezt tanácsolná itt is, de mivel fordítva van, ezért a legtöbb embert (főleg a nőket) nem érdekli. Pedig ilyenkor is ki kéne állni a fizikai erőszak ellen.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!