EZ az érzés normális, vagy valamilyen pszichés problémám lehet?

Nincs pszichés problémád,sokakkal előfordul.

Jó, ha mármost elkezded megtanulni elengedni. De fájhat, hogy nélküled is megkaphat mindent és lehet boldog.

Ne aggódj,csak tudatosítsd magadban,hogy ez így jó, az a fontos, hogy a babajól van és igenis elvan nélküled is.

Lesz ez még nehezebb is kamaszkorban,amikor először megy koncertre vagy buliba.

Anyai ösztön.Ennyi.

Az én babám csak 7,5 hós, de én akkor is hasonlót érzek, ha apa itthon van vele, és csak elmegyek bevásárolni.Pedig az csak 1 óra kb.Folyton azt érzem vmi hiányzik, szorongok.( ennél jobb apát el sem tudnék képzelni, ne érts félre , nem miatta).Csak annyi hogy nincs velem, és nem vagyok nyugodt.

Félek ha nagyobb lesz, és már elmennénk egy kicsit kikapcsolódni, nem fog menni igazán.

Nem kell messzire rohanni az időben, hamarosan ovis lesz. Aki szereti a gyerekét az szenved egy ideig, hogy mi van a gyerekével.

És ez normális:) tény, örülök, amikor csend van körülöttem, de azért folyton figyelem, mikor hozzák esetleg a törpét:)

Normalis erzes. Es jelen esetben azert erzed igy, mert ugymond feleslegesen vagy a gyermeked nelkul, pontosabban ez nem szerintem, vagy a kulvilag szerint felesleges, mert ez igy teljesen jo dolog, de mivel nincs semmilyen fontos dolgod, hatarozott indokod arra, hogy ma gyermekmentes napod legyen, igy elojon benned a lelkiismeretfurdalas.

Szoval ez normalis.

En is igy voltam ezzel egy ideig, de elobb-utobb megszokja az ember, meg is kell szokni, mert talan ennyivel egyszerubb lesz, amikor bolcsi/ovoda miatt tenylegesen a gyermek nelkul kell lenned.

A gyereknek sem art, a picikre a valtozatos kornyezet, valtozatos tarsasag nagyon jo hatassal tud lenni, ez neki is kikapcsolodas.

En az elso gyermekem nelkul kb sohasem voltam 9 honapos koraig, mert az elso alkalommal (akkor 4 honapos volt) rabeszeltek, hogy hagyjam a nagyszuloknol es kiborult a babakocsibol. Elete elso seruleset szerezte, nem is kicsit, mert a fejet utotte be a betonba, harom orat voltam tavol mindossze es egyaltalan nem az en hibam volt. Megis utaltam magam erte.

De ugy adodott, hogy 9 honapos koraban vissza kellett mennem dolgozni harom honapra, normal munkarendbe. Nah, akkor megtanultam nelkule lenni, mert muszaj volt. Es rajottem, hogy nem lesz tobb baja, mint amikor en vigyazok ra, osszeszoktak a nagyival es nem volt semmi gond! De nekik is meg kell tanulni egyutt lenni, a nagyinak is, hogy mire kell figyelni, mire kepes a gyerek, stb.

Ha nincs ra alkalom, akkor nem fogja soha megtanulni es sokkal rosszabb lesz, ha hirtelen hozza ezt a szukseg. Szoval inkabb egy kellemes idotoltes kereteben kotetlenul szokjak egymast, mint hirtelen valamilyen baj miatt.

Szoval en utana is rendszeresen vittem a gyermekemet a nagyszulokhoz, foleg, hogy akkor mar kisteso is lett es hetente egyszer nagyon jol esett csak egy picivel lenni otthon akkor is, ha kulonosebb dolgom nem volt. Persze en sem tudtam hevereszni, kitakaritottam a hazat, felastam a kertet, levagtam a fuvet, bevasaroltam egy hetre, elinteztem a postat, lefurodtem, kozben babaztam, mire vegeztem mindennel es lerakhattam volna a fenekemet, addigra 5 ora lett es jott haza a nagyobbik gyerek is a ferjemmel, en pedig meg faradtabban fogadtam oket, mint maskor. :-D

De olyan is volt, hogy athivtam a baratnoimet egy fel napra es olyankor 1-2 gyereket a nagyszulokre hagytam, hogy kikapcsolodjak.

ILyen most is van es szerintem jo dolog.

Ne erezd magad rosszul!