3 gyermekesek! Jut egyformán idő mindegyik gyermekre? Meg lehet úgy szervezni az életet, hogy mindenkinek jó legyen?

Húúú. A végével kezdeném: romantikára nem nagyon van idő (gyerekek: 12é, 28h, 11h), illetve amikor idő van, addigra már mind fizikálisan, mind lelkileg, tehát mindenhogyan szó szerint K.O. vagyok. Azért most már kezdenek alakulgatni a dogok; az első 3 hónap aránylag könnyű volt, utána jött egy fél év, ami nagyon nehéz volt (pedig ekkor már visszaállt a szexuális étvágyam...).

Magamra is napközben csak percek jutnak (pl most:-))), de mindjárt közbe is jött vmi...........,

............. Anyagilag egyelőre még nem jelent különösebb megterhelést (a pelenkát leszámítva), még vagy 2-2,5 évig új ruhát és cipőt a legkisebbiknek biztos nem kell venni. Ami beruházás volt, az egy új babakocsi, mert a kis korkülönbség miatt csak tesókocsival tudtam a napi sétákat megoldani... Így visszagondolva, az első gyereknél jobban megérezte a pénztárcám.

Igyekszem külön-külön is foglalkozni velük, és együtt is. Nem mindig jön össze, a legnagyobbik inkább már a barátaival focizik (szerencsére falunk lakunk, úgyhogy biztonsággal elengedhetem délutánonként), de néha lelkiismeret furdalásom van, mert tudom h esténként többet szeretne társasozni, kártyázni...

Szervezettség, ez a kulcsszó. Ha előre végiggondolom, h a héten mikor mit főzzek, és este sikerül időben ágyba dugni mindenkit, és megtudok főzni másnapra (vagy legalább előkészítem, amit lehet), akkor már nagyon jó vagyok. De ha reggel azzal kell kezdenem, hogy elmosogatom az esti edényeket (ami sajna gyakran előfordul), és közben azon gondolkozok h mit is főzzek, akkor egész nap úszok, szó szerint.

Szóval ha jó vagy szervezésben, akkor simán megy. Én mindig inkább spontán voltam, nem szerettem a szabályokat meg a rutinszerű dolgokat. Szerettem improvizálni, úgyhogy ezt a szervezés dolgot még csak tanulom:-)))

De szívesen bevállalnék egy 4.et is. Majd. 4-5 év múlva.

4 gyerekünk van, most várjuk az 5.-et. Kérdésed anyagi része az egyszerűbb. A 3. gyerek érkezése nem jelent akkora változást, mint az elsőé, vagy akár a másodiké. Az ovira, iskolára is igaz ez, mert onnantól, hogy nagycsaládos vagy, félárú az étkezéstérítés, és legalábbis nálunk ingyenesek a tankönyvek. Sok helyen az iskola más módon is támogatja a testvéreket, nálunk pl. 2 gyerek mehet egy jeggyel úszni.

Az idő összetettebb kérdés. Nyilván amíg a legkisebb nagyon pici, övé a legtöbb figyelem, de ez már a 2.-nál is hasonlóan van. De mire a 3. megszületik, az embernek szinte kinő a harmadik karja, szeme, sőt agya, és megtanul egyszerre több felé figyelni. A gyerekek igényei nem egyformák. Az enyémek között van olyan, aki jön a nyomomban, és beszámol minden külön töltött percről. A másik igényli, hogy én menjek oda hozzá, és az az idő csak az övé legyen. A legkisebb általában a közelemben van, amikor a nagyobbakkal beszélgetek. Talán elég meggyőző számodra, ha azt mondom, ismerem a gyerekeim barátait, jegyeit, konfliktusait, vágyait, a velük történő dolgokat. Mert pelenkázni, főzni, teregetni beszélgetés közben is lehet.

Gyakran szervezünk közös programokat is, ahová az egész család elmehet. De van olyan, hogy apa otthon marad a kicsivel, én pedig a nagyokkal csinálok programot, vagy fordítva. De az is előfordul, hogy csak a nagykamaszommal ruccanok ki. Kevés segítséget fogadok el a nagyszülőktől, megvan a maguk élete. De időnként ők maradnak a gyerekekkel, és a férjemmel kettesben, házon kívül töltünk némi időt. Minden nap 1/2 10-től miénk a világ. Ilyenkor átbeszélünk mindent, vagy egyszerűen megnézünk egy filmet összebújva. Szerencsés vagyok, hogy Ő a párom, a mai napig virágot, csokit hoz időnként, és megadja a lehetőségét annak, hogy ne mindig csak anya és feleség legyek, hanem egy-egy estére pusztán önmagam.