Szülés utáni depresszió mindenkinél kialakul? És szülés után mennyivel? És mik a tünetei?

Lehet, hogy csak a fáradtság teszi. Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Mondjuk a szülés utáni depressziónak is vannak súlyos, és kevésbé súlyos esetek.

De ne beszéld be magadnak!

Egy nagyon jó cikket olvastam az Éva Magazin KÖLYÖK című lapjában, amiben mindent leírnak erről. Érdemes lenne elolvasnod!

Fel a fejjel! Ne sírdogálj, hisz boldognak kéne lenned, mert megszületett az, aki a világon a legfontosabb neked! :)

Az első babánál én is sírtam néha, de abszolút nem voltam/vagyok hajlamos a depresszióra, nem is az volt.

csak a nyakamba szakadt nagy feladatok, az, hogy egy babáról gondoskodni kell, nekem kell vigyáznom a kis életére, stb. Igenis nagy dolog. Ezt dolgoztam fel nehezen. Persze rájött a fáradtság,a szoptatási nehézségek, stb.

Most a második babám 6 hetes, és minden más, ígyutólag rájöttem, mennyit görcsöltem feleslegesen az elsővel, pedig ketteske sokkal nehezebb eset, mégis könnyebben veszem az akadályokat.

Nyugi, szerintem ez csak fáradtság! A depi nen ilyen. Ugyan én nem voltam az, de sokat olvastam meg hallottam erröl. Majd ha semmi nem okoz örömet huzamosabb ideig, meg akarsz szabadulni a gyerektöl, na akkor gondolhatsz depresszióra. Addig puszta kimerültség.

Nekem kb. 4 hónapos volt a lányom, amikor kezdtem szomorkásabb lenni. Anyám ezt látta rajtam és beiktatta, hogy hétvégente menjünk el kikapcsolódni a férjemmel, mikor már nagy lesz a baba, akkor vele is. Attól kezdve semmi bajom nem volt. Nehezen viselem a bezártságot, mindig menös, bulizós voltam. Így meg jó, mert hétköznap mindig a lányommal vagyok, hétvégén is csak késö délután-estefelé megyek el. Mindig fel vagyok töltve energiával:)

Szerintem próbálj meg picit pihenni amikor csak teheted. Sokat fog segíteni!:)

A depresszió nem ilyen, olyankor teljesen magadba fordulsz, a babát sem látod el, magadat sem, nem érdekel semmi, egyedül akarsz lenni.

Ez csak fáradtság, van akinél az első pár hétben jelentkezik, van akinél később, meg kell szokni, hogy megváltozott az életed. Plusz a hormonok is rásegítenek. Csak kitartás, és ha van időd pihenj, egy-két hét és elmúlik.

Sok boldogságot.

Nálam detto, mint a 10.22-es válaszolónál. Csak nekem 2 hétig tartott ez az érzés, aztán azt mondtam, hogy látni akarom, hogy az élet a babával is megy tovább, így autóba ültünk, 2 hetes babával, és elmentem a DM-be vásárolni. Boldog voltam, mert a férjem és a kisfiam kint vártak az autóban, miközben én álmaimat váltottam valóra azzal, hogy a babaosztályon vásárolgathattam. :)

Innentől vittük mindenhová, max 2hetente kimozdultunk, és azon vettem észre magam, hogy 6 hetes, átalussza az éjszakát (tudom, ebben szerencse is van), én pedig a nap 24 órájába bele tudom süríteni azt, amit eddig szoktam, pedig most már benne a van gyermekem is.

Nyugi, idő kell, és igen, ezen MINDENKI keresztül megy! Csak erről keveset vagy egyáltalán nem írnak a kismama magazinok! pedig kéne, mert sokan nem tudják, hova rakni. Én egy 3 gyerekes anyukának írtam sms-ben, hogy erre én alkalmatlan vagyok, ekkor voltam szülés után 1 héttel... Ő azt válaszolta, ez az érzés nála mind a 3-nál előjött... :)

Nyugi, lazulj, a nap most határtalan, csak ti ketten vagytok, szaladjon a lakás, az mindegy, használd ki, mert nemsokára vége a ragaszkodós időszaknak, és megnő a babád! :)