Akiknek már van gyerekük: bennetek feléledt az anyai ösztön, és úgy vállaltatok babát, vagy van olyan is, aki csak szimplán akart gyereket, és csak a megszületése után ébredtek fel benne az ösztönök?

megmondom öszintén mi nagyon akartuk, söt én nannyiként dolgoztam külföldön éveken keresztül, így gyerekek terén óriási tapasztalatom volt, és érzéseim is.

De mikor megszületett szerintem nálam 6 hónap is eltelt mire úgy igazán az anyjának tekintettem magamat. Addig úgy voltunk elláttam, szerettem, de nem éreztem többet mint egy nagyon kedves gyerek után akiket gondoztam.

Amúgy kb 3 hónap alatt szokik össze a baba és mama, van ahol elöbb van ahol késöbb jön el.

Biztos le fognak pontozni ezért sokan, de azért leírom.

Én szerettem volna bébiket világ életemben. Az első kicsit terveztük, nagyon vártuk, ehhez képest tényleg hónapok teltek el, mire igazán anyukának éreztem magam. A második kicsi nem is igazán volt tervezett, de miután kiderült, ugyanúgy nagy szeretettel vártuk. Vele már az első napokban éreztem azt boldogságot. Azzal magyaráztam meg magamnak, hogy elsőre sokkoló volt nekem ez az egész, és eleinte nem is tudtam igazán élvezni, és a jó dolgokra koncentrálni a már-már irreális aggódásom miatt, meg amiatt a hülye érzés miatt, hogy nem tudtam vele mit kezdeni.

Viszont továbbra is úgy érzem, hogy nem vagyok egy kimondottan "anyuka-típus", mert nem megy az, hogy mindent feláldozzak a saját dolgaimból csak azért, mert ők vannak. Szóval akármennyire is imádom őket, néha jól esik nélkülük eltölteni egy kis időt. Hallottam már olyan véleményt is, hogy ezek szerint tényleg hiányzik nálam vmi... Hát nem tudom. Ha nem volnának a picik, akkor ők hiányoznának nagyon :). Bocs, kicsit lelkis lett, de érdekes a kérdésed szerintem.

Kedves kérdező. Én ugyanígy érzek mint te :)

Mikor párommal végre eldöntöttük hogy jöhetne a baba,akkor elkezdtünk próbálkozni . Nem sikerült. Lombik jött,nincs olyan baj ,akár spontán is jöhetne. De párom miatt is vágtam bele na és végül ráálltam a "babavágy"-ra. Nem jött össze. Most már nagy kétségeim vannak afelől hogy anyatípus vagyok vagy sem. Lehet jönnének az ösztönök,de most ezt egyáltalán nem érzem,párom is lazán fogja fel. Ha jön a baba jön ha nem akkor nem. Akkor is boldogok leszünk. Nagyon aggódós típus vagyok, és hipp-hopp felkapom a vizet és ideges leszek, szóval egyre türelmetlenebb vagyok ,akkor egy babával nem készülnék ki? Volt is tegnap erről egy feltett kérdésem ,ki van ilyen cipőben. Most nagyon foglalkoztat ez a gyermekvállalási téma. Bizonytalan vagyok. Nem tudom mit gondoljak már,de nem akarok csak azért szülni,hogy megfeleljek a társadalmi normának. Na és félek a szüléstől,és mindentől ami a terhességgel jár azután pedig folyt.köv mindig lenne min idegeskedni. Alapból ilyen típus vagyok. Hatalmas felelősség egy gyerek,nem mki kész a gyerekvállalásra. Az idő telik mégsem vagyok kétségbe esve.