Anyukák/apukák, akik albérletben vagytok a gyerekeitekkel. Mióta van így és meddig terveztek ott maradni? Van aki egész életében albérletben marad?

Hát én nem sok esélyt látok rá hogy sajátunk legyen. Hiteles lehet lesz egyszer, de az sem a mienk hanem a banké. Amíg ki nem fizetjük. Én úgy szeretnék egy sajátot hogy az nem hiteles. Na ilyen nem tudom hogy lesz-e valamikor.

Nekünk van házunk, amit kiadtunk, mert máshová, messzebbre költöztünk. Itt albérletben lakunk, most 4. éve. Lehet, hogy örökre albérlet marad. Megbántuk a házvásárlást. Persze tudom, a miénk, de mivel csak hitelre tudtunk venni (akkor még nem tudtuk, hogy ilyen költözősek leszünk), majd' életünk végéig törleszthetjük, az alól nehezebb menekülni. Azt sem mondhatjuk már azt hiszem, hosszú évek óta, hogy ha nem tudod fizetni, add el, mert eladni sem nagyon lehet mostanában, ahhoz nagy szerencse kell. Inkább olyan üres albérletbe költöztünk, ahol minimális megkötések vannak (ajtó-ablak keret nem festhető át, kifestve, fúrt lyukakat visszatömködve adjuk vissza, ha elköltözünk, ilyesmi). Nem érzem ettől rosszabbul magam, hogy nem saját, mert itt is majdnem annyi mindent csinálhatunk a lakással, amit szeretnénk, viszont ha megint mehetnékünk támad, nem kell a kiadással bajlódni, ráadásul annyiért kiadni sem lehet lakást, hogy fedezze a törlesztőrészletet. Én így gondolom, mert olyanok a lehetőségeink, hogy mindig nyitottak leszünk akár több ezer km-es költözésre is. Egyetlen hátrányát abban látom, hogy a gyermekünk nem fogja megörökölni, viszont neki félreteszünk annyit minden hónapban, hogy nagy korára komolyan indulhasson belőle lakásvásárlás felé, ha szeretne.

Még valami, aki esetleg azzal támadna le, hogy a semmiért fizetem az albérletet, ezt sem így gondolom, mert azért fizetem, hogy tető legyen a fejünk felett.