Létetik, hogy egy kisgyerek soha ne legyen hisztis? (2-3 éves korosztály)

Ritka, mint a fehér holló, de azért akad. És ez nem szuperanyu kérdés, hanem gyerekfüggő.

Nekem a 2.fiam ilyen volt. Alapvetően nagyon jó természetű, nyugodt baba volt. 1 éves korában megszületett a húga, és onnantól folyamatosan vele volt, annyira szerette, később meg mindent ráhagyott. Amikor a kislánynál bejött a dackorszak, érdeklődéssel nézte, odament, megsimizte, nyugtatta.

Most lehet, hogy irigyeltek, de nem volt ez olyan jó. Nehezen tanulta meg, hogy ne Ő engedjen mindig, nem védte meg az érdekeit. Az oviban felmerült, hogy valami nincs rendben vele, jöttek a vizsgálatok.

Nem találtak nála semmit. Most 14 éves, nagyon jól tanul, kedves mindenkivel, nyitott a barátságokra,elmaradtak a kamaszallűrök is. A húga továbbra is kihasználja, Őt továbbra sem zavarja. Néha összegyűlt benne a feszkó, olyankor megrángatta a leányzót, de ez is csak néhány alkalommal fordult elő, most, mióta nagyobbak, már ennyire sem.

Féltem Őt, hogyan fog majd boldogulni a valós életben, féltem, hogy ki fogják használni. Inkább lett volna hisztis, mint a tesói.

Az én tapasztalataim szerint olyan, hogy SOHA nem hisztizik, olyan nincs.

Olyannal viszont már találkoztam nem is egyszer, hogy anyuka a hisztit nem hisztinek titulálta, hanem szerinte a gyerek "csak el van keseredve"... AZ, hogy 5 percenként "elkeseredik" minden frinc-francon, nem nyitotta fel a szemét.