Be mernétek vállalni a különköltözést így?
Most anyósomnál lakunk a férjemmel és a másfél éves babánkkal, külön lakrészben, de ettől függetlenül semmi magánszféránk nincs, ráadásul az utóbbi időben olyan szinten elszámoltat, felügyel, és beleszól a dolgainkba, hogy már kezd nagyon elegem lenni belőle.
A férjem most kapott egy jól fizető állást, viszont csak kéthetente fog tudni hazajárni, így az anyósom kérdései és nyavalygásai, bajai teljes egészében rám szakadnak.
Én tényleg türelmes voltam az elmúlt öt évben, és szeretem is őt, mert nagyon sokat segít, csak fele ennyit sem kellene, ha ő nem buzgólkodna ennyire, mert ez inkább már beleavatkozás a dolgainkba, nem segítség. Főleg az zavar, hogy utána meg sajnáltatja magát mindenkinek, hogy ő mennyit dolgozik, holott nem kérjük a segítségét! De nem érti meg, ha kérjük, hogy fogja vissza magát, mintha a falnak beszélnénk, vagy inkább besértődik pár napra, de utána újra folytatja, mintha mi sem történt volna. Én így nem fogok tudni itt maradni, már most őrülten feszült vagyok a gondolattól, hogy a férjem sem lesz itt, hogy helyretegye.
Arra gondoltam, hogy (bár még nagyon nehezen tudnánk anyagilag megoldani) elmennénk a babával albérletbe, viszont csak kertes házba lenne lehetőség, ott pedig félek attól, hogy majd egyedül nem tudok megbirkózni a baba körüli teendőkkel, a házban és a ház körül ellátandó feladatokkal. Főleg a kinti dolgok aggasztanak, sosem voltam egy nagy kertészkedő, nem is érdekelt sosem, és nem tudom, hogy időm is mikor lenne rá. Ráadásul egyedül lennék a kicsivel, nem tudom mennyire jó ötlet ez, hogy miután az apja is csak ritkán lesz itthon, most teljesen kiszakítom a megszokott környezetéből, és kettesben leszünk. Ti nem félnétek?
Bocsánat, hogy hosszúra sikerült.
válasza: válasza: válasza:Szia! Az én sztorim is hasonló annyiban,hogy mi az én szüleimtől költöztünk el.
Ők a legjobb nagyszülők, az életüket adják a gyerekekeért, (nekem másfél éves ikreim vannak), anyagilag minden sokkal egyszerűbb volt, de már nem bírtuk. Alig volt magánéletünk, a lakás adottságai miatt ha a gyerekek még vagy már aludtak, mi kint ültünk a konyhában. Sokszor már hulla voltam, de csak este 11-kor udtunk bemenni aludni. Ez csak egy kis probléma volt, de ugye a konyha közös, így semmit nem tudtunk egyedül lenni.
Nálunk is az volt,hogy anyuék nagyon solat segítettek, de aztán amikor mesélés volt, akkor mindig azt hallottuk vissza,hogy hát azért nekünk milyen jó dolgunk is van ott. Félre ne értsd, tényleg értékelem a sok anyagi és másfajta segítséget, de a felét mi sem kértük. Anyu pl. állandóan főzött még meló után,pedig nem kellett volna, én a gyerekeknek mindig megfőztem külön, mi pedig sosem haltunk abba bele, ha mondjuk akár 2 napig csak hideg kaja vagy rántotta volt. Persze akkor jött a szöveg mindig,hogy ő milyen fáradt...szólni ezért csak finoman szóltam,mert jóindulatból tett így, de azért bántott ez a dolog.
3 hónapja költöztünk el, nagyon jót tett mindenkinek. Az én férjem is néha elmegy, hétfőtöl péntekig nincs itthon, igaz nem sűrűn, de előfordul. Olyankor egyedül vagyok a 2 egyidős gyerekemmel! De az is jó, legalább saját életünk van!
Sztem költözzetek, az anyósoddal soha nem lesz oylan kapcsolatod, mint az anyukáddal, pláne ha már ilyen gondok vannak! Így megmaradhat a jó viszony, mindenkinek külön élet kell, nem egészséges szülőkkel együtt lakni! Ez tapasztatlat!
Ő is imádja az unokáját, és sosem fosztanám meg egyikőjüket sem a másiktól!
Sokat segített anyagilag is, ez biztos, és lehet, hogy ezért cserébe úgy érezte, jogot formálhat az életünk irányítására is...
EGyébként imádom a szüleimet, de már nem tudnék otthon élni velük, ezért is költöztünk anno ide, mert itt "külön" vagyunk, aztán kiderült, hogy mégsem. Vágynánk mi is az önállóságra, de így nem tudjuk kipróbálni, hogy milyen lehet, mert nem hagyják. Anyukám szokta találóan kifejezni magát: "még egy jóízűt d.gni sem tudtok" és ez bizony nem hülyeség!
válasza:Szerintem ebben a történetben a kéthetente hazajárás a legnagyobb probléma. Ez anyós nélkül is könnyen a kapcsolatotok rovására mehet, főleg ha hosszabb távú munkáról van szó.
Tehát nem csak az a kérdés, hogy fizikailag fogod-e bírni a házimunkát és a baba ellátását, hanem hogy lelkileg hogyan fogsz megbirkózni a férjed hiányával.
Amúgy a kertes házat én biztosan nem vállalnám be egyedül. Mi ketten vagyunk rá, de így is sokszor a feje tetején áll a ház és a kert is.
Szóval a válaszom: Ha tényleg annyira nem lehet anyóssal élni, én bevállalnám a különköltözést, de csakis kisebb lakásba mennék a picivel.
Mivel falun lakunk, itt nincs lakás, csak kertes ház :-( tudom, hogy az lenne az optimálisabb, de nem megoldható, és azt már főleg nem merem, hogy egy idegen városba (még ha az közel is van) menjek el a picivel, ahol lényegében senkit sem ismerek, senkire sem számíthatok, ha baj van. Itt vannak ismerőseim, barátaim, a szüleim is itt élnek, erre a biztonságra szükségem van.
Persze, hogy nagyon nehéz lesz a férjem nélkül, de ezt vállaljuk, mert ha nem fogadja el ezt az állást, akkor az anyagiak miatt romlik meg a kapcsolatunk (de ez hosszú sztori és nem is lényeges a kérdés szempontjából).
válasza:Az 5-ös vagyok.
Én teljesen megértelek kérdező, már ami az anyagiakat is illeti, mert én megtapasztalattam már azt, milyen amikor nem marad már semmi pénzünk hónap közepén, mert a férjemnek akkor nagyon rossz hónapja volt. Ha a szüleim nam lettek volna, akkor nem tudok kaját venni rendesen a gyerkeimnek! Amíg ilyen nem történt, addig én is sóhajtoztam,hogy milyen rossz, amikor nincs itthon a férjem és nincs segítségem. Most pedig azt mondom, inkább dolgozzon és lássuk csak hetente-2hetente, de megfelelő anyagiak mellett éljünk és ne legyen gond semmi. Ha nincs pénz, bizony (szerintem) a kapcsolat tutira megromlik, feszültek vagytok stb... Szerintem meg lehet szokni azt is, ha a férjed ritkán tud otthon lenni, de az is igaz,hogy más egy lakás és egy ház. Ebben az esetben nem tudom a megoldást, próbálj anyóssal beszélni!
Persze a "még egy jót d.gni sem tudtok" kérdés nem oldódik meg, ha ott maradtok! Ez is tapasztalat:)
válasza:Én költöznék. Ha férjed nem lesz otthon, anyós még jobban rád fog telepedni. Másról sem fog szólni, mikor férjed otthon lesz, hogy neki sírod el a gondokat. na ez is tönkre tud tenni egy kapcsolatot.
Én ugyan lakásban lakok, viszont 3 gyerekkel vagyok egyedül. Sosem élnék anyósommal együtt, pedig egyébként kedvelem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!