Ki írta ezt a mesét, és hol lehet megtalálni?

Hallottam én egy mesét kisgyerek koromban, gyere ide kisfiam, el is mondom nyomban. Csak teneked mondom el, senkinek sem másnak, hej, de furcsán megesett a szegény darázsnak.Kapta magát, fölrepült a torony tetejére, még onnan is fölmászott a kereszt hegyére. Amint ottan nézegetett, megcsúszott a lába, le is esett azon nyomban a torony aljába.Megütötte térdét, el is ment a kedve, tudós bagoly doktorhoz elment nagy sietve. Nincsen otthon a bagoly, csak a felesége, jó lekváros gombócot főzött épp ebédre.Adjon Isten jó napot, kedves bagoly néne! Itthon van-e bagoly úr, nagyon fáj a térdem.Nincsen itthon az uram, jöjjön el majd máskor, holnapután, kiskedden, krumplikapáláskor. Nem jöhetek akkor el, kedves bagoly néne, mert épp azon a napon mézet szedni kéne. Isten neki, nem bánom, hogyha meg is várja, üljön hát a küszöbre, oda, a faágra. Tizenkettőt kukkantott a kakukkmadár a zöldleveles, sátoros erdő közepében. Jön is mindjárt a bagoly, akárki meglátja, hallatszik már messziről lomha suhogása. Egyszer csak belibben.Hej, de jobb is itt bent! Bagoly asszony is örül, hogy megjött a párja, újságolja nyomban is, hogy a darázs várja. Jöjjön hát csak szaporán, hadd lássam őkelmét! Tessék beljebb kerülni, mutassa a nyelvét! Segítünk majd a baján, ha nem lehet mással, apró bíbictojással, vagy ráolvasással.Darázs lábát megkeni, jól megnyomogatja, közben bűbájos mondását egyre mondogatja: Bújjon el a fájdalom a föld alá! Darázs lába hogyha fáj, nem fáj a kutyának.Fel sem ragad, le sem vet, ha nem ülsz a lóra, ne mássz fel a toronyba, nem esel le róla. Így ni, most már indulhat, ahogy bírja lába, elmehet a fatornyos, ékes falujába. A darázs sem vette ám a dolgot tréfára, nagyot ugrott, elszaladt, nem is nézett hátra. Haza is ért végre, s azóta sem mászott fel a torony tetejére.