Lányok, szeretnétek gyereket vagy nem? Miért nem?

Hát én 21 éves vagyok és egyáltalán nem akarok gyereket, félek szülni és őszintén nem is nagyon bírom a gyerekeket, néha jó velük lenni, de hogy állandóan..na az már sok! Karriert akarok nem pedig gyereket nevelni...csakhogy nemrég megismertem egy férfit és amikor először láttam játszani az unokaöcsével átfutott egy gondolat az agyamon: ez a férfi megérdemli, hogy apa legyen. A megismerkedésünk elején közöltem vele, hogy én nem akarok gyereket se most, sem később mivel ő 33 éves, úgy éreztem ezt tudatnom kell vele, de az a helyzet, hogy rájöttem megérdemli, hogy apa legyen. Soha ezelőtt nem voltak hosszú távú terveim, de most minden megváltozott. Azt hiszem ez az igazi szerelem, szóval amikor majd megtalálod azt, aki a világot jelenti, meg fog változni a véleményed ebben a kérdésben, de úgy, hogy még magad se fogod elhinni.

szia! Az én helyzetem bonyolult,világéletemben akartam gyereket,kivéve néhány évet a kamaszkoromból,aztán 20 évesen teherbe estem,védekezés mellett,és komolyan mondom rosszul lettem a dologtól,hiszen a mai napig részben még gyerek vagyok. Megszületett a fiam és rájöttem ez nem nekem való,se az otthon ülés,sem a kötöttség.Tulajdonképpen mély depresszióba estem így az első 3 hónap nem volt túl felhőtlen,kb 1 éves volt mikor jobban kötődtem hozzá.Most 1,5 éves és lassan 23 vagyok, a párom már szinte rögtön alkalmazkodott mindenhez,tetszett neki a dolog,néha az anyai ösztönök úgy előtörnek hogy jaj szeretnék még 2-3at,aztán jön egy érzés,hogy nem elég egy nem vagyok anyának való türelmetlen vagyok és szeretem a szabadságot,annak ellenére,hogy igyekszem a kisfiam jó anyja lenni.Szeretnék utazni,szeretnék izgalmas munkákat,szeretnék még sokat szórakozni,de ezekkel még várnom kell nekem ezt a lapot osztották,ettől függetlenül szeretem a fiam.

Szia! Én világéletemben szerettem volna gyereket. 29 évesen végre a körülmények is megfelelőek voltak hozzá. Nem jött könnyen. Hat év után sikerült a kislányom, aki most két hetes. Nagyon boldog vagyok nem adnám semmiért. De a szülés olyan elképzelhetetlen fájdalom volt, és még mindig olyan összetört a testem (még nagyon vérzek, a gátmetszés mellett még szakadtam is, még nehéz ülni, egyéb intim kellemetlenségeket nem is említve) hogy most nem hiszem újra bele vágnék ebbe a kalandba, félek nem lesz több babám.

20 éves vagyok, nincs párkapcsolatom, de kb fél éve készen állnék az anyaságra... Jó lenne a párkapcsolat, szeretnék igazi családként gyermekeket nevelni, de x idő után, mindenképpen bevállalnék, ha csak egyedül is lenne erre lehetőségem.

Én mindig is tudtam hogy akarok :) Szerintem egy idő után minden nőből előjön ez a vágy :)