Miért ítél el mindenki, miért fordulnak el tőlem? Párommal szeretjük, tiszteljük egymást, most várjuk 3. gyermekünket, csak egy kicsit különleges a halyzetünk...

Köszönöm mindenkin ek a reagálást - annak is aki saját rossz tapasztalata miatt egy kicsit félt engem ( megjegyzem, teljesen megértelek, hogy azóta óvatosabb vagy, biztos én sem mertem volna ennyire a szívemre hallgatni, ha egyszer megégettem volna magam), annak es, aki hasonló cipőben jár barátok terén (tényleg sok az irigy álbarátnő, és sajnos ilyenkor derül ki, hogy aki nem tud igazán velünk örülni, az nem is igazi barát, de hát egyedül is nagyon szar lenni), annak is, aki kisebb számításokat végzett velünk kapcsolatban (itt jegyzem meg, hogy 2006 márc 30- án ismerkedtünk meg, májusban terhes lettem, ikerlányaim, Edit és Fruzsi 2007. 02. 10- én születtek, és 2008. februárjában - tehát 2 éves évfordulónk előtt másfél hónappal lettem terhes 3. gyermekemmel- de tudom, hogy nem rosszindulatból számolgattál, ezért írom le pontosan mi is a helyzet). A lányegen nem változtat semmi : tény az, hogy a férjemmel (első terhességem idején házasodtunk össze, a babák már házasságba születtek)mindent közösen oldunk meg, mindent megbeszélünk, féltékenységet hírből sem ismerjük, mindenért együtt küzdünk, együtt mondunk le, és még most is imádjuk, kívánjuk egymást. Remélem Mindenki, aki kedves dolgokat írt, átélte, átéli ezt, néha tényleg a szívünkre kell hallgatni, csak bánt a külvilág!