Szülők! Mit gondoltok, milyen modell szerint kell egy gyereket nevelni?

[link]

Hozzám ez a "modell" áll a legközelebb :) Érdemes elolvasni, nagyon sok hasznos dolgot leír benne a fejlődéspszichológiáról!

A férjem szokta mondogatni, sarkítva persze a kérdést, hogy "sikeres vagy becsületes gyereket neveljünk?" :)

Akármilyen közhely, de itt is az arany középút a megfelelő szerintem. Az "apa veri anyát" és a "mindent megkap" között számtalan más út létezik.

De ez elég nehezen megválaszolható kérdés, hogy "hogyan kell nevelni egy gyereket", hiszen alapvetően a saját viselkedéseddel fogod nevelni őt. Konkrétan mégis mire gondolsz?

A legjobb, ha nem módszert keresel, hanem hagyod, hogy az ösztöneitek dolgozzanak, a többit(hiszti kezelése, dackorszak kezelése...) ráértek idő közben alakítani:). Persze ehhez nem jön rosszul némi olvasmány, amiket én ajánlok, hogy segítsenek, támogassanak az "ösztönszerű" nevelésben, gondozásban:):

[link]

[link]

..., illetve Ranschburg Jenőt és Bagdy Emőkét érdemes olvasgatni.

Ja, és őt: [link]

Én azt tapasztaltam, hogy nem igazán lehet felállítani ilyen típusú elhatározásokat.

Természetesen adott a morál, amit te helyesnek tartasz, de olyan sok féle út létezik, ahány féle gyerek.

A nagyobbik lányomat például sokkal szigorúbban kell fognom, és más nevelési módszereket kell nála alkalmaznom, mivel nagyon makacs, úgynevezett talpraesett gyerek.

A kicsi olyan érzékeny, hogy néha már attól is elsírja magát ha picit felemelem a hangom.

Vannak kiadványok, amik nagy általánosságban írnak a gyerekek fejlődéséről, ezek jó " vonalvezetők", de szerintem a legfontosabb, hogy ismerjük a gyerekünket, önmagunkat, az elvárásainkat, és ezt próbáljuk összehangolni úgy hogy közben megadjuk a tiszteletet, de el is várjuk.

Nekem egy 20 hónapos fiam van.Engem nagyon szigorúan fogtak amivel nem volt gond csak amikor kezdett anyukám túlzásba esni pl hogy 18 évesen nyáron érjek haza 10re,pedig megbízható lány voltam és a barátaimmal voltam akiket ismert.De ennek ellenére hálás vagyok,mert mikor kellett fogni,mikor kritikusabb életkorban voltam akkor meg voltak a szabályok,odafigyeltek rám,meg volt a kommunikáció,kiskoromban rendesen neveltek,nem lettem elkényeztetve,de nem is vertek összesen 2 fenékre csapásra emlékszem,meg egy pofonra mikor 24 éves voltam,megjegyzem mindegyik jogos volt.

Úgy gondolom fontos,hogy már egészen kicsi korban meg legyenek a szabályok,fontos,hogy legyen szabadsága agyereknek is,de azért ne egy 2 éves döntse el mi lesz az aznapi program,és ha neki nem tetszik lefújjuk. Fontos a bizalom a kommunikáció,az odafigyelés,ha a gyerek tehetséges valamiben maximálisan támogatni,legyen büntetés és dicséret is, a szülő mindig legyen következetes és igyekezzen türelmes,higgadt maradni,még ha a gyereknek aznap a dackorszakos énje tombol,mint a fiamnál.Fontos a szeretgetés,hogy a gyerek tudja mindenki ugyanolyan rangú,de a szülő,nagyszülő megérdemli a tiszteletet,mert sokkal tapasztaltabb,és biztosan nem akar rosszat.Fontos,hogy a gyereket neveljék,ne a liberális elv szerint majd eldönti,mit akar,majd megneveli önmagát,majd lesz valahogy legyen "nevelve",mert az minden csak nem jó irány.Kell egy aranyközépút,14-15 évesen ne aludjon fiúval,ne igyon és ne járjon komolyabb bulikba,de ne is legyen bezárva pl aludhat a barátnőknél,mehet szülinapi,osztálybuliba,olyan kis házibuliba ahol van megbízható szülői felügyelet,járjon sportra legyen valami hobbija.Ne az legyen,hogy kinyitja a száját és anyuci,apuci lesi minden kívánságát,de azért ne legyen mindenre nem a válasz,és ne legyen minden megtiltva.Érdemes 11-12 évesen felvilágosítania szexualitásról,a serdülőkor minden részletéről, a korai szexuális élet következményeiről,veszélyeiről.Minél nagyobb annál több dologban ki kérni a véleményét,segítsen be a házimunkába,ez neki is jó,tudja,hogy saját magának tanul,é biztosan nem szidnám le ha véletlenül rosszabb jegyet hoz haza és tudom,hogy amúgy tanul és rendes gyerek.Verni sosem verném,de ritkán egy kézre,fenékre csapás belefér kis korban,tini korban meg 1-1 pofon ha nagyon muszáj,de ez természetesen gyerek függő.Nyitottnak kell lenni,de a szülő legyen szülő,ne barátnő akarjon lenni,mert oké,hogy elcseveg az ember a gyerekével,ketten elmennek kávézni vásárolni,mint a barátnők,de azért az anyuka ne essen ki teljesen a szerepéből,mert a gyereknek anyára van szüksége,persze nem gond ha egy kicsit olyan is,mint egy barátnő.Anyukám 21 évesen szült engem így nagyon jó a kapcsolatunk,mert tényleg sokszor olyan,mintha nővérek lennénk,mindent megtudunk beszélni,de emellett a mai napig bármi van segít,védelmez,mellettem áll,ahogy egy igaz anyukának kell.Lehet kicsit össze-vissza van,de nekem ez az elképzelésem a gyereknevelésről,ami persze gyerekre szabottan persze változhat valamennyit.

Ezt az érzéseid fogják nagyban eldönteni. Én tudom az eszemmel hogy a világ kemény és kegyetlen és érvényesülnie kell a gyereknek, és nyomulni legelöl stb. hogy vigye valamire hogy sikeres legyen és népszerű.

Mégis az anyai szívem meg nem akar ilyen kis agresszort nevelni. Mindegyik gyerekemmel megpróbálom, buzdítom őket hogy álljanak ki magukért határozottan meg ne hagyják magukat eltiporni stb. de közben meg nem szeretem az ilyen embereket magam se akik hangosak és törtetnek és duzzadnak az önbizalomtól (önhittségtől??) így önkéntelenül is másképp nevelem aztán őket, mint ahogy fentebb írtam hogy az eszem diktálná.

5- ös vagyok. Nálunk is nagyon hasonló a helyzet, én hevesebb vérmérsékletű vagyok, míg a férjem higgadtabb.

Nem mindenben értünk egyet, de soha nem a gyerekek előtt beszéljük meg az esetleges nevelésbeli véleménykülönbségeket, vagy lereagált szituációkat. Szerintem fontos, hogy a gyerek számára egyértelmű legyen, hogy a szülei egységben vannak, és mit várnak tőle.