Szakítás előtt tudtam meg pár nappal, hogy terhes vagyok. Nem mondtam neki, baj? Mi tévő legyek ezután?

Ha nem haragban valltatok el egymastol szepen leulnek a volt parommal es elmondanam neki, hogy ez nem azert van, mert vissza akarom kapni es nem akarom zsarolni sem a babaval.Ha szeretne a nevere veheti, de nem fontos.Ha szeretne reszt vehet az eleteben, de akkor azt teljes beleadassal nem csak havi 1-2 telefonnal letudva.Akkor szamitsza ra mint apara.Ha mindezt nem tudja vallalni, akkor jobb ha nem is tudja ki az apukaja, mert nincs rosszabb annal, ha ugy erzi, hogy az aukaja nem szereti es nem foglalkozik vele.

Ha nagy vitaval valltatok el egymastol, akkor csak kesobb mondtanam el, ha mar lenyugodtak az erzelmek (1-2 honap).

Ebben az esetben nem szamit, hogy megtudja a 12. het elott, hisz Te egyedul is meg akarod tartani, igy errol nem kell "vitatkozni".

Remelem a leheto legjobb dontes fog szuletni a baba miatt :)

jo egeszseget es nyugodt kismamasagot

Nehéz kérdés. Ő nem akart gyereket, Te igen. Ha elmondod neki, akkor tudomásul fogja venni, hogy apa lesz, de lehet, hogy azt mondja nem kér belőle. Most még! Aztán eltelik 2-3 év és megjelenik, hogy mégis csak szeretné megismerni a kicsit. (Unokatestvérem is ezt csinálta. Kb 4 éves volt a fia, mikor először megnézte, azóta látogatja időnként.)

Ha nem mondod el, az se jó. Úgyis kiderül. Meglát majd nagy pocakkal és tudni fogja, hogy nem a szakítás napján estél teherbe a szomszéd Géza bácsitól. Lehet, hogy szemrehányást tesz, amiért nem lehetett ott az ultrahangon, hiszen mégis csak ő az apa. Meg az is lehet, hogy rájön, hogy mégis akar gyereket és talán hetente többször is meglátogatja.

Az is igaz, hogy apa nélkül felnőni rossz, de semmivel sem jobb, ha két szülő - akik már külön élnek - állandóan azért veszekszik, hogy kinél karácsonyozzon a gyerek és melyik iskolába járjon.

Tudom nem segítettem, de azért leírtam, mit gondolok.

Noss, te mondtad, hítélkezhetünk is.:

Szerintem nagyon önző és gonosz dolog amire készülsz. Mind a leendő gyerekedre, mind a bioloógiai apára nézve. Itt nem számít hogyan váltatok el.

Ismerek olyan nőt aki úgy tett, ahogy te most elképzeled.

Szakítottak, de ő megszülte magának, hivatalosan "ismeretlen apától". 1 éves volt a gyerek, amikor a pasi megtudta, h apa lett. Próbállt részt venni egy darabig a nevelésében. Aztán megnősült és gyerekei lettek. Az elsőt meg hanyagolgatta. Mivel azt a gyereket nem is akarta.

A szóban forgó gyerek ma már 20 éves. Haragszik az anyjára, mert látja az apja másik életét, ahol együtt a család. Ők meg anno meg sem próbállták. Azóta az anyukának van ugyan élettársa, ve az nem az apa.

Vetesd inkább el és keress egy normális kapcsolatot, amiben CSALÁDOT alapíthatsz. Ne tedd alapból tönkre két ember életét.

3-asnak:

Én apa nélkül nőttem fel, sosem ismertem és cseppet sem volt rossz így.

A rossz az, amikor az ember ismeri az apját, csak az tojik rá, meg hülyére veszi a gyereket. Ismertem összetört szívű kisgyerekeket, akiket folyton hülyített az apjuk, hogy mikor jön hozzájuk, és rendre nem érkezett meg, a gyerekek pedig úgy várták, mint a messiást. Ez gyógyíthatatlan törés, sokkal, sokkal rosszabb egy van-is-nincs-is apa a gyerekek életében, mint, ha egyáltalán nincs is. Én nem ismertem, milyen apával, így nem tudott űrt hagyni maga után! Egyáltalán nem támogatom a "legalább van apja, akármilyen is" hozzáállást, mert legtöbb esetben az akármilyen apák egy életre megnyomorítják a gyerekeket lelkileg. Tetszik vagy sem, de ezek tények.

6-osnak:

Nem minden gyerek lesz feltétlenül és törvényszerűen irigy az apja másik családjára. De bele lehet nevelni, hogy attól ő még nem kevesebb, hogy nem őt választotta az apja.