Ti meddig lesztek a gyerekeitek anyukái-szülei?

Az anyád haragszik rád, mert nem vetetted el a gyereked? Az kellemes...

Nagyon sajnálom hogy ilyen anyukád van,sajnos az enyém se különb.Soha életében nem szeretett,nem törődött velem,sem az öcsémmel.A kisöcsémet otthagyta 3 évesen az apjánál,most 10 évvel ez után akarja magához venni a gyerek meg retteg tőle.Állítólag született egy húgom is akit otthagyott a kórházban,az utolsó 2 gyereket eltitkolt terhességgel hordta ki.Nem emlékszem sem egy puszijára,semmire csak a verésekre és a fájdalomra amit okozott,és okoz amíg él.Mert egy anya ha így viselkedik rosszabb mintha meghalt volna,mert nem értem hogy én miért nem kellek neki,mit tettem ellene(semmit)hogy engem miért nem lehet szeretni.Az én 3 gyerekem amíg él az én kicsikém lesz,soha nem tudnék olyan lenni mint az anyám.Az apai nagyanyám egyébként számtalanszor kívánta apám és a testvére halálát,amíg éltek(alkesz volt mindkettő)most meg azt hallgatom folyton milyen jó gyerekek voltak.Hát ő is megéri a pénzét.Fel a fejjel,ne nézz hátra csak előre és azokkal törődj akikkel kell.

Amíg èlek! Sajnálom hogy ilyen az anyukád!:-( Anyukád?

*Apukád milyen?

hasonló helyzetben vagyok/voltam velem is állandóan azt éreztette hogy nővérem fontosabb. Mikor elköltöztem tolluk 1évig nem is beszéltünk egymással. Aztán valamiért mégis tartottuk a kapcsolatot. Most meg hogy várandós vagyok más most elkényezteti a picimet, pedig én erre nem vágyom. Néha már az idegeimre megy megint.

Nekem még meg sem született a babám, de úgy gondolom, nem tudnék olyat mondani, hogy engem nem érdekel mi van vele, hiszen mégis csak az én vérem. Sajnálom, hogy ilyen a kapcsolatod az anyukáddal, az én kapcsolatom sem jó az enyémmel, bár talán ennyire nem rossz de bízom benne, hogy én sosem leszek olyan a gyerekemmel, mint amilyen sokszor velem (volt) az anyám...