Normális, hogy mindig elbőgöm magam, ha eszembe jut egy baba, vagy ránézek egy kis rugdalózóra?

2 éves a kislányom és már 1 éve nagyon szeretnék második babát is. A férjem nyáron elveszítette az állását és az én munkahelyem is megszűnik hamarosan. Nem halunk éhen, mert van egy vállalkozása a férjemnek, amiből szerényen, de meg lehet élni. Mikor 1 éve megemlítettem neki, hogy szeretnék még egy gyereket, azonnal közölte, hogy NEM. Igaza van, mert tényleg elég szűkösen élünk, én ezt tudomásul is vettem. Aztán mondta, hogy majd pár év múlva, ha egyenesbe jövünk, akkor lehet még egy. Ezzel csak az a gond, hogy én 40 felett már nem akarok szülni.

Tegnap elhatároztam, hogy eladom a lányom kinőtt ruháit. El is kezdtem válogatni. Ekkor jött a férjem és közölte, hogy egy közös barátnőnk terhes. Örülök neki, de közben meg lépten-nyomon elsírom magam, ha egyedül vagyok, mert nekem nem lehet. Ez normális?