Akinek van "tervezett" és "becsúszott" gyereke is: ugyanúgy szeretitek őket? Ugyanúgy bántok velük?

Szerintem hülyeség ez a kérdés, attól hogy becsúszott még az én gyerekem lenne.

Az első fiam véletlenül jött össze, a másodikat már tudatosan terveztük, imádom mind a kettőt egyformán, ők az életeim!!!

Van erre is, arra is példa. 2 tervezett nekem, másik kettő, az ikrek meg véletlenek. Nem érzek különbséget. Bár az sem mindegy, hogy becsúszott, de ha így alakult, örülnek a terhességnek, pozitívan fogadják a picit, vagy épp rá vetítik ki minden bajukat.

Nekünk 2 tervezett mellé jött a harmadik ha ellenérzéseim lettek volna vele kapcsolatban olyan erősen akkor nem tartom meg. Onnantól hogy megtartottuk (igazából ellenkezője nálunk nagyon fel se merült) ugyanúgy éreztem iránta és gondoltam rá mint az első kettőre. Nagyon szeretem természetesen mindhármat és nem érzem hogy különbséget tennék köztük akár a születési sorrend akár a nemük, vagy bármi miatt.

Nekem csak egy becsúszott fiam van,de szerintem nem fogom kevésbé szeretni akkor sem ha lesz tervezett tesója.

Senki se fogja beismerni, hogy esetleg a nemtervezett tesót "betolakodónak" érzik. Most olvastam pont egy anyuka kérdését ezzel kapcsolatban, tőle idéztem ezt a szót. Vagy hogy nem tudja ugyanúgy szeretni, mint az édes, okos nagyfiát, akivel ők olyan jól elmókázgattak eddig kettesben.

A második gyermekem nem volt tervezve.A kisfiam másfél éves volt, amikor kiderült újra babát várok.Hazudnék ha azt mondanám fel voltam dobva.A fiammal végre minden kialakult, nyílott az értelme,imádtam vele lenni,rosszul esett, hogy kezdhetem előlről a csecsemőkort,féltem, hogy megzavarja az "idillt" az újonnan jött.Ráadásul kiderült, hogy kislány,ennek sem örültem-fiús mamának tartom magam.Egész terhességem alatt azon járt az eszem,hogy nem szerethetem azt a gyereket kevésbé, aki nem akart megszületni, csak anya és apa egyszer túl jól érezte magát és elfelejtett védekezni.Amikor megszületett sem éreztem azt az erős kötődést, mint a fiamhoz.Persze próbáltam titkolni még a férjem előtt is ,de túl jól ismer ő ahhoz.Kb. egy év telt el mire túljutottam ezen és nem csak lelkiismeretesen gondoztam a kicsit,hanem szívből szerettem.Addig a férjemnek ő volt az első-mintegy kárpótlásul-nekem a fiam.Azóta 9 éves már a lányom és sokszor eszembe jut az az egy év.Mára 3-an testvérek, és nem tudok és nem is akarok külünbséget tenni köztük.Csodálatos gyerekek az életem adnám mindért-kivétel nélkül.