Normális ez az elbizonytalanodás a gyermekvállalással kapcsolatban?

Szerintem, a bizonytalankodás teljesen normális, természetes jelenség. Életre szóló döntésről van szó, és semmi garanciát nem érez az ember, hogy jó szülő lesz, menni fog, nem lesznek problémák. Sehol nem tanítják, hogyan kell jó szülőnek lenni, és ha úgy nézzük, ijesztő az ismeretlen. Nincs ezzel semmi baj, sőt! Amikor majd jön a baba, akár tervezett, akár nem, egy "minisokk" fog érni, mikor a kezedben tartod a tesztet, és rájössz, hogy attól a pillanattól kezdve minden más lesz. 100%-ban felelősséggel és odaadással tartozol majd egy élőlényért, akinek az élete csak és kizárólag rajtad múlik kb. 40 hétig, illetve rajtad és a párodon még további min. 18 évig. Én most vagyok 36 hetes, lassan szülök. Néha én is megkérdőjelezem, hogy vajon én jó szülő lehetek-e? Elegendő az egy babának, hogy már most imádom? Mit tehetek, hogy boldog gyermekkora legyen?

Szerintem, az egész gyermekvállalás és családalapítás tele van kérdésekkel és bizonytalansággal, de ezt érzem egészségesnek. Látnunk kell a hiányosságainkat, hibáinkat és az egészséges önkritika jele, hogy ilyesmin gondolkodunk.